I see you in colors that don’t exist (Ken/Leo) {fordítás}
Eredeti történet: I see you in colors that don’t exist
Író: jaehwoon
Páros: Ken (Jaehwan) x Leo
(Taekwoon)
Érintett banda: VIXX
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem
(Általában igyekszem olyan képeket választani, amik legalább egy kicsit passzolnak a fichez, de ehhez nem igazán találtam, és ez a gif iszonyat cuki.)
Néha
zavarta Taekwoont a tudat, hogy sohasem lesz képes megtapasztalni azokat a dolgokat,
amiket mindenki más igen. De nem olyan rossz, hiszen nem tudja pontosan, hogy mi is
az, ami nem lehet az övé. Még sohasem látott semmit. Mióta születése után kinyitotta a szemeit sötétségben élt. Viszont nagyon jó volt a hallása, és könnyen észrevett olyan dolgokat is,
amiket mások nem. Hallotta a lágy basszust egy-egy dalban, illetve a háttérben,
halkan szóló hangszerek finom hangját is.
Nem
volt teljesen biztos abban, hogy milyenek a színek, nem tudta definiálni őket.
Hallotta, ahogy az emberek csillagokról beszélnek, így megpróbálta elképzelni
őket. Nagyon erősen gondolkodott azon, hogy vajon hogyan nézhetnek ki, de
semmire sem jutott. Túl idegen volt számára a külsejük, tehát megpróbálta
kitalálni, hogy milyen lehet érezni őket – a tapintásuk, az illatuk és az ízük
jobban megmozgatta a fantáziáját.
Nagyon
kíváncsi volt, hogy milyen ízűek lehetnek.
***
Jaehwan
volt a legjobb barátja. Mindig is úgy hitte, hogy ők ketten legjobb barátok; a
fiú sohasem félt kérdezni tőle és sohasem bánt vele beteg emberként. Fiatalabb korukban szinte vonzották egymást, hiszen mindketten kívülállók
voltak. A vak fiú és az ellenszenves srác. Tökéletesen passzoltak egymáshoz.
Taekwoon
minden évben, barátja születésnapján végigsimított Jaehwan arcán. Tudni akarta,
hogy a fiú mennyit változott, érezni akarta ujjbegyei alatt minden egyes
vonását. Szinte el tudta képzelni, hogyan nézhet ki. Tökéletesnek találta,
így megpróbálta az emlékezetébe vésni, hiszen csak ritkán érinthette meg őt. Az
évek múltával egyre ismerősebb lett számára Jaehwan nagy orrának vonala, telt
ajkai és erős állkapcsa. Nem teljesen volt tisztában a szépség fogalmával, de
bármi is lehet az, Jaehwan biztosan gyönyörű.
***
-
Levágattam a hajam – mondta egyik nap a fiatalabb. – Érintsd meg! Ne aggódj,
nincs rajta zselé. Nem lesz ragacsos a kezed!
Taekwoon
hezitálás nélkül simított barátja frissen vágott hajába, majd tincseit kezdte
morzsolgatni. Csodálatos érzés volt.
Egyikőjük
sem szólalt meg közben. Ilyenkor az volt a legjobb dolog, hogy Jaehwan sohasem érezte
kényelmetlenül magát, mikor az idősebb megérintette. A korabeli fiúk elhúzódtak
volna az érintése elől, de ő csak nyugodtan ült tovább, és hagyta, hogy simogassák.
-
Azt mondtad, fekete a hajad. De még azt sem tudom, hogy az milyen. – Hangjában szomorúság csengett, pedig egyáltalán nem akarta sajnáltatni magát. Elhúzta kézfejét barátjától, majd ölébe ejtette.
-
Fekete… - Jaehwan úgy ejtette ki ezt a szót, mintha valami új, ismeretlen
fogalom lenne. – Olyan, mintha egy szakadékba esnél; csak zuhansz és zuhansz, de
sohasem érsz földet. Mint mikor Aliz beleesett a nyúl üregébe, csak itt
nincs megállás. Ez nem ér véget. Gyorsan mozogsz a semmiben.
-
Gyorsan a semmiben… - ismételte az idősebb. – És a fehér a fekete ellentéte? Hogy
néz ki a fehér?
-
A fehér olyan, mintha egy üres szoba közepén ülnél egy kis széken. Nincsenek fuvallatok,
nincsenek hangok, semmilyen mozzanat. De egy kicsit hűvös. Mozdulatlan.
Taekwoon
naponta akár tízszer is beleszeretett a fiúba. Nem tudta, hogyan lehetséges
ugyanabba a személybe szeretni újra és újra, de Jaehwan már olyan sokszor kiváltotta belőle ezt az érzést, hogy megszámolni sem tudná.
-
Tudom már! – kiáltott hirtelen a fiatalabb. – Majd én elmondom
neked, hogy milyenek a színek. Minden egyes nap más-más színről mesélek neked.
Már nagyon unom, hogy úgy nézel ki, mint egy kidobott kutyuska, mikor szóba kerül a téma.
-
Nem nézek ki úgy, mint egy ki --
-
De igen, nagyon is. Ez lesz az új projektünk, oké?
Taekwoon
pedig újra belé szeretett.
***
Egyszerű
színekkel kezdték. Az idősebb hagyta, hogy Jaehwan vezesse őt - bízott abban,
hogy nem hagyná elesni, így mikor különböző irányokba lökte, ő szó
nélkül elindult.
-
Bízz bennem – kérte a fiatalabb, ő pedig így is tett. De hazudott volna, ha
azt mondja, hogy egy kicsit sem volt ideges. Érezte Jaehwan ujjait a csuklója köré fonódni, majd hirtelen valami meleg felülethez ért. Kicsit fájdalmas volt, de
elviselhető, később aztán egyre forróbbnak érezte a tárgyat.
-
Áuu – szisszent fel, miközben hátrébb húzódott.
-
Ilyen a piros – mondta. – Egy téglafalhoz értél. Egész délelőtt rásütött a Nap.
De nem mindig ilyen durva. Néha egész kellemes érzés. Úgy értem, például itt… - azzal megfogta barátja tenyerét, majd a mellkasához szorította. – Mikor túl sok érzés
kavarog benned - akár jó, akár rossz. Düh, gyűlölet, szeretet, boldogság… Mind piros.
-
Az érzések pirosak… - motyogta Taekwoon lassan közelebb hajolva barátjához.
Most érezte a pirosat.
Jaehwan
elhúzódott, majd újra kézen fogta az idősebbet. Megtanította neki a kéket is. A
kék olyan, mint a csupasz bőrön végigsikló hideg víz, kissé fagyos, de tiszta. Olyan, mint a kellemes szél, ami nyugtatóan cirógatja a hajtincseket.
Taekwoon szerette a kéket.
De
a zöld is nagyon tetszett neki. A bársonyos fű csiklandozta a nyakát, ami
nevetésre késztette, ahogy a park közepén feküdt. Szerette az érzést, ahogy kis fűszálak bújnak a lábujjai közé, és hogy milyen puhán simulnak hozzá, mikor
mocorog. De ahogy belenyomta az ujját a talajba, zöld helyett barnát talált.
Piszok tapadt a kezére és megérezte a természet illatát.
A
színek most már valóságosnak tűntek számára is. Többek lettek, mint egyszerű
szavak, amik jelentését alig tudta felfogni. Mikor hozzájuk ért, megtanulta,
hogy mit látnak az emberek. Érezte a színeket, és ezt fontosabbnak tartotta,
minthogy lássa őket.
Jaehwan
minden nap mellette volt, ő pedig érezte maga körül a színeket. Mindet. Az égő
pirosat és a nyugtató kéket is. A fiúnak égszínkék és vörösesbarna illata volt,
míg bőre olyan volt, akár a levendula és a bézs. A hangja pedig lávaszín és bíborvörös árnyalatnyi éjfeketével.
Úgy
hitte, Jaehwanban megtalálható az összes általa elképzelt szín, sőt... még azok
is, amiket eddig nem fedezett fel.
***
-
Hogyan néznek ki a csillagok? – kérdezte egyik este. Jaehwan elsétált az ablak
mellől, majd a barátja ágyához indult.
Taekwon
érezte, hogy besüpped a matrac, és hangjának közelségéből ítélve meg tudta állapítani, hogy felé fordított arccal fekszik mellette.
-
Mint gyémántok a fekete függönyön. – Az idősebb halványan elmosolyodott.
-
Bárcsak láthatnám őket. – Jaehwan ujjai finoman a másik csuklójára simultak.
-
Látod a csillagokat. Bárki másnál tisztábban látsz mindent.
-
Dehogyis. Egyáltalán nem látok semmit. – Egyikőjük sem mozdult. Az idősebb
hallotta barátja halk sóhaját.
-
Te akkor is láttál engem, mikor senki más. – Taekwoon érezte a fiú cirógató
ujjbegyeit az arcán. Kellemes, meleg érzés volt; nem akarta, hogy elmúljon.
Kíváncsi volt rá, hogy Jaehwan most hogyan néz rá. Tudni akarta, hogy
szerelemtől csillogó tekintettel figyeli-e őt. Vagy talán zavarodottan? Olyan közel
voltak egymáshoz, ő mégsem láthatta a másikat. Frusztrálta ez a dolog, némán
imádkozott pár másodpercért, ami alatt megcsodálhatná Jaehwan arcát. Legalább csak
egy pillanatra. „Kérlek. Kérlek. Könyörgöm…”
– ismételgette magában. Nem zavarták a szemeiből folydogáló könnycseppek,
amik csiklandozva szaladtak végig a bőrén, míg barátja le nem törölte őket.
-
Sohasem változtatnék rajtad semmit – suttogta Jaehwan. – Egyetlen dolgot sem – azzal finoman az idősebb ajkaira hajolt, hogy puha csókot hinthessen rájuk. Olyan
tökéletesen illettek egymáshoz, mint két puzzle-darabka. Végtagjaik egymás köré
fonódtak egy óvatos ölelés kíséretében. Taekwoon könnyei elapadtak, mikor megérezte
Jaehwan mosolyát saját szájához simulni.
Végre
megtudta, milyen ízű egy csillag.
Ez csodálatos volt, köszönöm a fordítást, olyan jó ízléssel választasz történeteket, és a fordítás is mindig gyönyörűséges. Köszönöm az élményt. <3
VálaszTörlésÖrülök, hogy ez is és a többi is tetszett. :D Mindig igyekszem minél jobban visszaadni az eredeti mű hangulatát, néha kicsit meg is gyűlik vele a bajom, de olyan jó olvasni, mikor valaki ilyen kedves dolgokat ír nekem. :3 Én köszönöm, hogy elolvastad és írtál. :)
TörlésHuhhh...tippem simcs őszintén,hogy kik ők, de ékes példa ez arra, hogy nem célszerű csak olyan történeteket olvasni, akiket ismerünk/szeretünk.
VálaszTörlésElőször vegyes érzéseket váltott ki belőlem,de a végére megadtam magam és csak arra tudtamm figyelni, mennyire tiszta és őszinte ez a két fiú. Nagyon megérintett, jól esett a lelkemnek!:)
Köszönöm, hogy olvashattam.
Xiumaru
Nem tudod, miről maradsz le, ha nem ismered ezeket a fiúkat, nagyon tehetségesek. *-*
TörlésÖrülök, hogy tetszett, én személy szerint imádom ezt a ficet. :D
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál
:3