Just me and you (Vernon/Dino) {fordítás}

Eredeti történet: Just me and you
Író: himesan

Páros: Vernon (Hansol) x Dino (Chan)

Érintett banda: Seventeen

Korhatár: 12

Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem

Legfiatalabbnak lenni a bandából és a barátaid között is elég fárasztó – legalábbis Chan szerint. Nézni, hogy a többiek már mind felső gimnazisták közel az érettségihez, miközben ő még mindig csak középiskolás, a legnagyobb szívás.

Szívás, mikor a többiek mindenféle dologról sutyorognak, de ahogy ő feltűnik a közelben, mindenki elhallgat. Később pedig, mikor megkérdezi Seungchult, hogy miről volt szó, lerázza azzal, hogy még túl fiatal ilyenekhez. Szívás, mert míg a többiek éjfélig is kimaradhatnak, addig neki a házban kell kuksolnia és tanulni. Szívás, mert mindenkinek több szabadideje van, és többet lehetnek egymással, míg ő úgy érzi, hogy mindenből kimarad.

Ő is szórakozni akart. Ő is sutyorogni akart mindenféle dologról, és több időt tölteni a fiúkkal ahelyett, hogy a hülye matek házival kínlódik a fura, csillag alakú asztali lámpa fényénél.

Gyorsabban fel akar nőni, hogy minél hamarabb beilleszkedhessen.

- Miért akarod ennyire? – kérdezte Hansol a fiú bosszús monológját hallva. Az ujjai hihetetlen sebességgel mozogtak a kontroller apró gombjain. Beszéd közben mindketten felkiáltottak és morogtak, mikor a karakterüket ütés érte.

A játék meglepően hamar véget ért, mikor az idősebb legyőzte barátját. Chan a kanapé másik végén ült, mellkasához húzott lábakkal duzzogott a vereség miatt.

- Olyan idétlen vagy.

- Oh, csak törődj bele – nevetett az idősebb, majd letette a kontrollert és közelebb csúszott a barátjához. – De térjünk vissza az előző dologhoz… - Chan felkapta fejét. – Tudom, hogy érzed most magad, hiszen nincs olyan nagy korkülönbség köztünk, de én sohasem akartam gyorsabban felnőni, tudod? – A fiatalabb pislogott párat, majd megszólalt.

- Nem, nem tudom. Magyarázd el! – Hansol felsóhajtott, miközben hátát a kanapé támlájának döntötte, vállai a maknae oldalához simultak.

- Ijesztőnek tűnik felnőttnek lenni. Mármint… Oké, igaz, hogy nem maradhatsz ki késő estig, iskolába kell járnod, és a többiek folyton kisbabaként bánnak veled meg minden. - Nagy lélegzetet vett a hosszú mondat végén, majd barátja felé fordította fejét. Chan csak ekkor vette észre, hogy milyen közel is vannak egymáshoz. – Felnőni ijesztő, nem?

- T-te így gondolod?

Hansol tudta. Tudta, hiszen nap mint nap látta, hogy a szülei és a nővére milyen nehézségeken mentek keresztül, hogy szemeik alá sötét karikákat rajzolt a fáradtság. Látta rajtuk, hogy mennyire bánták, hogy fel kellett nőniük, és hallotta, milyen dolgokról beszélnek. Úgy gondolta, ő nem lenne képes arra, amire ők. Még nem. Talán soha nem is lesz. De ahelyett, hogy elmondta volna ezt a fiúnak, csak némán bólintott egyet.

Néhány pillanatig csönd uralkodott a szobában, Hansol hosszú tincsei Chan arcát csiklandozták. A fiatalabb szinte rettegett attól, hogy barátja meghallja a hangos szívverését. Kellemes, békés hangulat uralkodott a szobában – még a maknae kipirult arca és a hasában lévő furcsa érzés ellenére is megnyugtató légkör vette őt körül, mint minden alkalommal, ha vele volt.

- Nem akarom siettetni a felnőtté válást – szólt az idősebb lágyan, szinte suttogva. Félt, hogy megtöri a kellemes légkört. – Inkább maradok, itt akarok lenni. - Különös fény csillant a szemeiben, amit Chan azelőtt még sohasem vett észre. - Veled.

Az idősebb ajkai puhán, óvatosan simultak a barátjáéhoz. Az arca még a csók után is hihetetlenül közel volt, Chan orcái pedig mélyvörös színben pompáztak.

- É-én… M-mi… - Hansol elmosolyodott a fiú reakcióján.

- Hoppá… Ez volt az első?

Chan nem tudta, miféle hang volt az a vonyítás-szerű valami, ami kicsúszott a száján, de iszonyatosan idétlenül hangzott. Az idősebb eszeveszett röhögésbe kezdett, arcára jellegzetes grimasz ült ki, ami egyszerre volt furcsa és lehengerlő; a maknae nem tudta elszakítani tekintetét a vigyorgó fiúról.

- Ha legyőzöl, visszakaphatod. Mit szólsz?

A következő menetet persze Hansol nyerte, és az azutánit is, ahogy az az utánit és az az utánit is – na meg persze az azt követőt is. Minden egyes vereség után apró csókokat lopott a fiútól büntetésként, Chan pedig egyszerre volt boldog a puszik miatt és ideges amiért ilyen sokszor kikapott.

Később aztán a maknae-nak is sikerült győzelmet aratnia, így örömmámorban úszkálva ugrándozott a szobában, majd gyors szájra puszit adott a kanapén ücsörgő Hansolnak. Mindketten fülig pirultak kisfiús zavarukban, az idősebb pedig kifejezetten hálás volt, hogy egyszer ő is kikapott.