84 Bancroft Lane (The Chanxing Letters) 6. {fordítás}

6. Even in our oddest times...

Eredeti történet: Even in our oddest times...
Író: ShiningRose
Páros: Chanyeol x Lay (Yixing)
Érintett bandák: EXO és Super Junior
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: - 

16 years ago (Age 19)

Kedves Yixing!

Megkaptam a képeslapodat. Tudom, már elég régen volt.

Múlt hónapban meghalt a nagypapám. Furcsa érzés ezt leírni; majdnem annyira furcsa, mint a tudat, hogy nincs többé mellettem. Nagyon hiányzik, de tudod, mi a legfurcsább? Minden alkalommal, mikor leülök levelet írni, le akarom neked írni az életem legmókásabb, legviccesebb pillanatait. De nem tudom, mert meghalt a nagypapám. És furcsán érzem magam attól, hogy leírom, milyen szomorú vagyok, és azzal kezdem, hogy meghalt a nagypapám. Nem is ismerted őt. Nincs semmilyen hatással az életedre, még úgy sem, hogy az enyémre igen. Nincs szükségem vigasztalásra. Csak olyan megszokottá vált már, hogy mindent megosztok veled. De ez nem furcsa, ugye? (Túl sokszor használom ezt a szót. Furcsa. Mindegy.) Felbontasz egy levelet, és egy ismeretlen személy haláláról olvasol...

Vagy talán mégsem olyan furcsa, mert már évek óta ismerjük egymást. Bár eddig még nem "ismerted meg" a fizikai, valós énemet.

(Lehetnék egy sorozatgyilkos, aki évekkel ezelőtt megölte az igazi Chanyeolt, és te soha nem is jönnél rá!)

Mi lenne, ha én is meghalnék? Megtudnád valahogyan? Honnan is tudnád meg? Nem tudnám megírni neked... Talán fel kéne írnom a címedet a falamra jó nagy betűkkel, és elmondani mindenkinek, hogy "Ha meghalok, szóljatok Yixingnek, kérlek. Köszönöm." Legalább a szüleimet megkérem. De mi van, ha leég a házunk és mindannyian meghalunk? Akkor senki sem lesz, aki írna neked! Egy nap nem kapsz majd újabb levelet, aztán már teljesen mindennapos lesz, hogy nem vársz üzenetet egy koreai idegentől.

Ez elég morbid. Bocsi, túl sokat gondolkodtam a halálon. Esküszöm, a való életben nem vagyok ilyen depis.

Locsogás vége. Legközelebb vidám levelet kapsz. (Ha lesz legközelebb!)

Chanyeol

***

Kedves Chanyeol!

Őszintén remélem, hogy még élsz és jól vagy, vagy különben teljesen feleslegesen írom ezt a levelet. Ne halj meg, kérlek. Mert akkor senki sem lenne, akinek írhatnék. :)

Nyugodtan hablatyolj csak, ha úgy tartja kedved. Úgy érzem, hogy a suli felében és még a gimis éveimben is csak fura dolgokról meséltem neked, te meg válaszképp csak olyanokról írtál, hogy milyen játékokat kaptál szülinapodra, meg hogy éppen azon a héten hány dögös csajt láttál. Most itt a visszavágás ideje! Várj, ez nem is lényeg. Mindegy.

Most nagyon fura leszek, és küldök neked egy igazi képet magamról. Vagyis magamról és az új, (valószínűleg) legjobb barátaimról. A baloldali srác Jun (már így hívom), a jobb szélső pedig Henry. Ne gondolj semmi perverzre, amiért mindketten arcon puszilnak. Nem tudtam leállítani őket, mielőtt bekapcsolt volna a gép (hülye időzítők), és ez volt a legjobb kép rólam, ami az utazás alatt készült.

Különös érzés, hogy ilyen közeli barátaim vannak, főleg mivel nem régóta ismerem őket. Azt hiszem, az ilyen utazások jobban összehozzák az embereket. Az is segít, hogy ilyen közel laknak, és egyre jobban szeretem őket, amiért felbosszantják Briant azzal, hogy folyton átjárkálnak a fürdőn keresztül, és így neki (a barátnőjével együtt) máshová kell mennie. Hurrá! Apró győzelmek.

Már egy újabb utat terveznek. Kaliforninán keresztül Oregonba, ezen a nyáron. Ami már csak két hét. Oké, ezek a fiúk nagyon spontán döntéseket hoznak.

Barátod, Yixing, az utazó

U.i.: Megadtam Junnak a címedet arra az esetre, ha meghalnék. *kacsint*

***

Kedves Világutazó!

Mikor akarsz elkocsikázni Koreába? (Csak viccelek.)

Éljenek a barátok! Éljenek a barátok, akik rátörtek Barianre, mikor... bármit is csinált. Hűha! Mikor nőttél ekkorára és lettél ilyen aranyos? Várjunk csak... Mindkettőnknek vannak gödröcskéi. Ez kicsit zavaró. Az ottani lányok szerint ez cuki? Az itteniek szerint igen. Van egy olyan érzésem, hogy ha egymás mellett állnánk, a csajok aranyosabbnak találnának téged nálam. Oh, várj! Azt hiszem, magasabb vagyok nálad, szóval nem, nem aggódom! Még úgy sem, hogy elálló füleim vannak...

Köszönöm a vidám levelet. Legalább már van biztosítékunk arra az esetre, ha meghalunk! (Ennek nem kéne ilyen vidámnak hangzania, mégis az. Haha!)

Szuper, ha vannak barátaid. Tudom. Nekem... nos már kevesebb barátom van, mint gimiben. Legalább még most is szoktam együtt lógni Jonginnel minden héten. Az egyetemista életünk eléggé megnehezíti a dolgunkat, és a tánc miatt órák után mindig van valami programja. És itt vagyok én: uncsi, régi üzleti tantárgyak. Egyáltalán mit tanulok? Fogalmam sincs. Mindent elfelejtek abban a pillanatban, ahogy becsukom a könyvet.

Mondtam neked, hogy múlt héten totálisan lerészegedtem? (Persze, hogy nem. Emlékeznék rá, ha megírtam volna.) Néhány régi gimis haverral szórakozni mentünk, és túl sokat ittam (wow, király), és a "régi, szép időkről" hablatyoltam és megemlítettem a nevedet. Azt sem tudták, hogy ki vagy. Azt hiszem, sohasem mondtam nekik, hogy van egy levelezőtársam. Már... tízéves korunk óta.

Meghajoltam Kalifornia felé fordulva 90 fokban. Bocsánat! A te barátaid tudják? Hogy van egy "szupertitkos" barátod a tengerentúlról, akinek elregélheted az egész életedet?

Hűha, ez a levél egyre furcsább.

Most szia.

Chanyeol

***

Kedves Chanyeol!

Csak te vagy ilyen, ugyanis én minden egyes ismerősömnek meséltem már a tengerentúli levelezőtársamról. Azt is elmondtam, hogy ő egy óriástündér, aki kívánságokat teljesít és... Ja, nem, nem meséltem. De mikor felhoztad a dolgot, beszéltem Junnak rólad, és szerinte ez szuper. Általánosban neki is volt egy levelezőtársa, de néhány év elteltével abbahagyták az irkálást. Azt hiszem, mi ketten egymásnak lettünk teremtve.

Mármint arra, hogy örökké egymásnak irkáljunk. Igen, ez kezd nagyon furcsa lenni.

Amúgy az is furcsa lenne, ha valaha személyesen is beszélnénk egymással? Mármint milyen lenne a hangod? Tudsz egyáltalán angolul beszélni? Akcentus nélkül? Mert néhány ismerősöm elég jól tud írni és olvasni, de beszélni nem igazán. Cserélhetünk telefonszámot? Várjunk csak... Milyen drága lenne egy nemzetközi telefonhívás? Azt hiszem erre van valami tervünk, mert néha az anyukám a Kínában élő unokatestvéreivel szokott telefonálni. Itt a számom: 714-XXX-XXXX. Hülyén érzem magam, amiért megemlítem... de vasárnap esténként mindig otthon vagyok. Talán egy nap beszélhetünk.

Még mindig a legrégibb barátod,

Yixing

U.i.: Jun üdvözöl. Ez fura? Nem is ismered őt. De néha mesélek neki rólad.

***

*zúgás*

Halló? Ha... Halló? Beszélhetnék Yixinggel?

*zúgás*

Halló. Az édesanyja beszél. Ki keresi?



-

-

Oh. Halló. Itt Chanyeol. Yixing barátja vagyok.

Oh. Várj egy kicsit, kérlek... (YIXING!)

-

-

-

-

-

-

-

-

-

Halló?

Szia. Itt, uh... Chanyeol. Megadtad a számod...

Ahhh! Chanyeol! Hát felhívtál!

Igen...

-

-

-

Hát ez szuper.

Öm, igen.

-

-

Szóval hogy vagy?

-

-

Jól. És te?

-

-

-

Jól.

Ömm.

Uh...

-

-

-

Igen, ez fura. Hallani téged.

*nevetés*

Igen, az. Oh, nos... Milyen volt a napod? Vagyis milyen? Milyen a napod?

Okés. Igazából még csak most kezdődik. Itt még reggel van.

Oh, az király. Van ömm... terved?

Igen. Néhány...