Of kisses and nutella (Kris/Tao) {fordítás}
Páros:
Kris (Yifan) x Tao (Zitao)
Korhatár:
12
Figyelmeztetés:
Fiú x fiú szerelem
Zitao fáradtan dörzsölte a szemeit, miközben belépett a
konyhába. Nyár volt, semmi tennivaló. Mivel a barátaik mindenféle programokat
terveztek, ő és Kris már a nyári szünet elején magukra maradtak. Egy hét
elteltével is a lakásuk kényelmében pihentek. Nem mintha bánta volna.
Szerette a korai reggeleket, a lusta délutánokat és a
késő estéket – bár néha szinte már epedezett egy kis izgalomért, bármiféle
akcióért, egy ponton még a szkander is az eszébe jutott. De sohasem
panaszkodott.
- Reggelt – köszöntötte Kris, a válla felett mosolygott rá.
– Feltartottalak az éjjel?
Zitao tudta, hogy ezzel semmire sem utal, semmi szexuális
jellegű dologra, mégis elpirult. Megkönnyebbült, mikor Kris elfordult észre sem
véve a rózsás orcáit. – Dehogy. Csak ma korán keltél.
- Igen – nevetett. Zitao felkarja libabőrös lett, nem tudta
eldönteni, hogy hűvös vagy túl meleg van-e. A magasabb férfi felé fordult, a
kezében egy üveg volt.
- Az meg mi? – kérdezte, közben a jobb tenyerével a
könyökét dörzsölgette. Az előző éjjel meleg volt, így mindketten trikóban és
alsónadrágban aludtak.
- Hm? Ez? – Azzal a nutellás üvegre pillantott. Zitao
bólintott, ő pedig meglepve húzta fel a szemöldökeit. – Még sosem hallottál
róla?
A fiú megrázta a fejét, majd a hűtőszekrényhez lépett, hogy
kivegyen egy palack vizet. – Mi az? Csoki?
- Nutella – javította ki. Zitao nem értette.
- Nu-tella? – kérdezte, miután ivott. Kinyújtotta a kezét
az üvegért és miután megkapta, kíváncsian hajolt fölé, hogy megszagolja a tartalmát. – Jó
az illata.
- Mert jó. Kanadában gyártják. – Azzal felvette a
konyhapult szélén lévő felbontott pereces zacskót és kérte, hogy mártson bele
egyet a csokis-mogyorós mennyországba. Zitao meg is tette, végül az ujjait krém
borította, ügyetlenségében a szája szegletébe egy kis foltot kent.
- Mintha lenne valami az arcomon – motyogta, de szinte
azonnal egy újabb perecért nyúlt. Azonban Kris elhúzta előle, az arcán pajkos
vigyor húzódott.
- Adj egy csókot és odaadom a zacskót. – Farkasszemet
néztek pár pillanatig, majd a fiatalabb a pultra csapta az üveget.
- Jó. Gyere ide – parancsolta, az arca mérges, de aranyos
grimaszba torzult. – Már ha nem akarod, hogy csokit kenjek a hajadba.
- Nutellát – javította ki ismét. Kissé lehajolt és Zitao
szája sarkához nyomta az ajkait, majd kinyújtotta a nyelvét, hogy lenyalja a
maszatot. A fiú úgy megilletődött, hogy hirtelen megugrott, a párja mellkasához
nyomta piszkos kezeit.
- Kris – kezdte a textilt bámulva. – Nézd, mit műveltél!
- Ah. – A kulcscsontja fölé kenődött édességre nézett. –
Azt hiszem, ide is jutott.
- Te... – Zitao elpirult, a kézfejével próbálta eltakarni
az arcát. – Csak add ide a perecet!
- Tudod... – Nem törődött a kéréssel. – Finom vagy
nutellával.
- F-fejezd be, Kris!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése