Mosolyfestő (Ken/Leo)

Páros: Ken (Jaehwan) x Leo (Taekwoon)
Érintett banda: VIXX
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem
Feladatot adta: Choi Xiumaru 
Megjegyzés: A történet Jaehwan szemszögéből íródott.
Megjegyzés 2: Kicsit sem sikerült megközelítenem az eredeti témát, bocsi, Xiumaru.

Puha ajkaira mosolyt festek szavaimmal, szemeiben pedig fény csillan, ahogy nevén szólítom. Ébenfekete tincsei rakoncátlanul homlokára simulnak, játékosan cirógatják a bőrét, miközben kacaja körülölel minket. Széles vállára hajtom a fejem, fáradtan sóhajtok, de ő elhúzódik. Csak néhány pillanatig érezhetem ismerős illatát, egyre távolabb lépked mellőlem. Ujjait pulóvere zsebeibe bújtatja, fejét lehajtva takarja mosolyát a világ elől. Szégyenlős pillantásaival engem figyel, és ahogy tekintetünk találkozik, újabb nevetés hagyja el az ajkait. Vidám kacaj, bársonyos hang, dallamos csilingelés. Szeretem, mikor nevet. Még hátrébb húzódik, már a mosolyráncait is egyre fakóbbnak látom. Újra rám emeli azokat a csillogó szemeket, majd apró léptekkel hátrálni kezd. Lépésről-lépésre, pillanatról-pillanatra egyre messzebb kerül tőlem; selymes tincsei már csak fekete tintapacának tűnnek a távolból. Felé indulok, cipőm talpa szaporán kopog az aszfalton, egyre sűrűbben pislogok. Csak egy kicsit... Még néhány lépés és újra közel leszünk egymáshoz. Már csak pár másodperc és ismét tisztán láthatom minden egyes vonását. 

Itt vagyok. Előtte állok, a néhány perccel ezelőtti távolság már csak komor emlék. Félrenéz, tekintete a pislákoló utcalámpára siklik. Látom, ahogy a zsebeiben pihenő ujjai görcsösen mozgolódnak. Szeretném megérinteni őket, apró puszikkal hinteni ujjbegyeit, és megmelengetni őket ezen a hűvös éjszakán. De nem teszem. 

Az arcára pillantok; fülei, orra és orcái kipirultak, mégsem remeg a hideg szél ölelésében. Ha én zárhatnám karjaim közé a fagyos fuvallatok helyett, sohasem fázna. 

- Jó éjszakát - suttogom. Nem válaszol, továbbra is szótlanul figyel. Szemeiben visszatükröződnek az ezüstös csillagok, ahogy tekintetét az égboltra emeli. Ha csak engem látna, ha csak engem figyelne, mindent megtennék, hogy boldogság tündököljön azon az arcon. 

Felé nyújtom jobb kezemet búcsúzásképp, pedig nem is akarok elköszönni - még egyetlen éjszakára sem. Ha mellettem hajtaná álomra a fejét, sohasem gyötörnék rémképek. Én mindentől megvédeném; vastag takaróval borítanám remegő testét, cirógatásaimmal elüldözném álmaiból az összes szörnyet, csókjaimmal pedig mosolyt rajzolnék a gyönyönyörű ajkaira.

Gyengéd mozdulattal simul össze nyirkos tenyerem az övével, mire ismét felkuncog. Az az ismerős kacaj kitartóan száll az egyre hevesebb fuvallatok hátán, egyenesen a füleimbe szökik, hogy befészkelje magát az elmémbe, átölelje az egész szívemet és megborzongassa remegő lényemet. Imádom, ahogy nevet. Minden félmosoly, ami felvillan azokon az ajkakon olyan ragyogó akár a déli napsütés; megtölti fénnyel a legapróbb zugokat is, és megvilágítja az élet minden szépségét - semmit sem ér nélküle a napom. Ahogy nevetése elhalkul, úgy érzem, mintha éjszaka borulna rám; nem marad semmi, ami melengetne és biztonságot nyújtana a sötétségben. 

Ha minden egyes pillanatban mosolyogna, azt hiszem, én is boldog lennék. De ha én varázsolhatnám azokat a ragyogó mosolyokat az arcára, esküszöm, én lennék a legboldogabb ember a világon. 

- Neked is. Holnap találkozunk. - Bársonyos hangja töri meg a szűk utca csöndjét, miközben elhúzza a kézfejét. Bólint, majd hátat fordít és útnak indul. Holnap találkozunk. Csak egy éjszaka, már csak néhány óra van hátra, és újra láthatom. Ígérem, holnap még szélesebb mosolyt csalok azokra az ajkakra.