Krétapor (Chen/D.O)

Páros: D.O (Kyungsoo) x Chen (Jongdae)
Érintett banda: EXO
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: -

Fullasztó krétaillat lengte körül a csöndes utca egyenetlen aszfaltján szorgoskodó kisfiút. Ujjai szorosan fogták közre az egyik krétarudat, miközben heves mozdulatokkal és vastag vonalakkal fejezte be rajzát. Felállt, és kicsit távolabb lépkedve szemügyre vette a csúnyácska, de hatalmas rajzot. Eltöprengett, hogy vajon mivel pótolhatná még ki az üres részeket, amik olyan rondának tűntek a színes por mellett.

Ez idő alatt Jongdae a kertjükben rohangászott a kiskutyájukkal; eldobta a kilyukadt focilabdáját, és a fürge házikedvencet megelőzve próbált elfutni érte, majd mikor megszerezte, ismét eldobta. Újra és újra eljátszotta ezt, míg el nem fáradt. Lihegve guggolt a bokájáig érő fűben, ahogy a kutyus puha, duci hasát simogatta. Vékony ujjai finoman belemarkoltak a húsba, majd mikor elhúzta a kezét, nevetve figyelte ahogy a kiskutya pocakja remegni kezd, mint a gyümölcskocsonya. 

- Dagi vagy - suttogta vigyorogva, miután felállt. A labdát keresve nézett körbe az udvaron, mikor tekintete megakadt az utcán guggoló kisfiún. Újra elmosolyodott, és szapora léptekkel indult meg felé, egyenesen ki a kapun.

Kyungsoo dolga befejeztével elkezdte szép sorjában a kis dobozkájába pakolni az idomtalan krétacsonkokat, de mikor kiáltást hallott maga mellől, megdermedt és felpillantott.

- Szia! Mit csinálsz? Segíthetek? - Jongdae olyan hangosan beszélt, hogy az idősebb minden egyes szavánál összerándult.

- Már befejeztem - azzal újra pakolászni kezdett, Jongdae arcára pedig bús grimasz ült ki.

- Akarsz játszani? - kérdezte reménykedve.

- Nem.

- Biztos? 

- Igen. 

- Bújócskázhatunk, ha szeretnél, vagy labdázhatunk, vagy fogócskázhatunk. De van labdám is és ugrálókötelem és kutyám is, vele is játszhatunk. Nagyon dagi, hamar elfárad, de szeret futkározni. Az anyukámtól kaptam, Kicsinek hívják, mert mikor kaptam, még kicsi volt. Ha tudtam volna, hogy ilyen duci lesz, akkor biztosan Gombócnak vagy Húsgolyónak nevezem el, de akkor még nem tudtam. Neked nincs kutyád, ugye? Nem láttam a kertetekben. - Míg Jongdae megállás nélkül beszélt meg sem várva a választ a feltett kérdéseire, a másik fiú összeszedte minden krétáját, és a dobozt markolászva elindult a házuk felé. - Haza mész? Azért holnap játszol velem, ugye? Majd megmutatom az új labdámat, kijövünk ide focizni, jó? - folytatta tovább, ahogy a szótlan Kyungsoo mellett lépkedett. Az idősebb apró talpai tompán kopogtak az aszfalton, míg meg nem botlott saját, kikötődött cipőfűzőjében.

Jongdae nagyot sikkantva guggolt a betonon heverő fiú mellé.

- Fáj? Szóljak az anyukádnak? Vérzel? Hívjunk mentőt? - Újabb kérdések záporoztak a fiú ajkai közül, miközben karjánál fogva felültette az idősebbet, és ijedt tekintettel bámulta a felhorzsolt bőrt, mely rózsaszínesen díszelgett a fiú térdét borító világoszöld krétapor alatt.

Csak egy kis seb volt, még csak nem is vérzett, mégis ahogy Kyungsoo megpillantotta, arca sírós grimaszba torzult. Maszatos orcáin fényes könnycseppek futottak végig, ajkai közül pedig szaggatott, nyüszítésszerű hangok törtek elő. 

- Hé, ne sírj! Nincs semmi baj, csak horzsolás, holnapra már meg sem látszik. - Azonban a fiú könnyei nem apadtak, sőt egyre szaporábban özönlöttek. - Ne sírj! - azzal Jongdae simogatni kezdte az idősebb vállát vigasztalásképp. - Holnapra elmúlik, tényleg. Adok rá gyógypuszit. - Vékony ajkai egy szempillantás alatt csücsöríteni kezdtek, majd óvatos puszit hintettek a fiú krétaporos térdére. - Fúj! Olyan lett az orrom! Beszívtam a port, belement az orromba - nyavalygott tüsszögve a fiatalabb, miközben arcát kezdte törölgetni.

Kyungsoo szaggatott lélegzetvételek közepette nézte pár másodpercig a fiatalabb eltorzult, ráncos arcát, ahogy hangosakat tüsszentett, és egyre jobban szétkente a rá ragadt színes port, majd elnevette magát. Könnyáztatta, pirospozsgás arcára széles mosoly húzódott Jongdae vicces grimaszát látva, mire a fiatalabb abbahagyta a tisztálkodást, és elmosolyodott. 

- Látod? Mondtam, hogy nem fog sokáig fájni.