Bocsánat (Kris/Lay)

Páros: Kris (Yifan) x Lay (Yixing)
Érintett banda: EXO
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: -




A második osztályosok tantermében hangos kacagás visszhangzott, minden diák jókedvűen cseverészve dolgozott a technikatanártól kapott feladaton. A gyerekek szerették az ilyen foglalkozásokat, hiszen nem kellett tanulniuk. Ilyenkor általában mindenféle kézműves dolgokat csináltak; néha műanyagflakonokból készítettek madáretetőt, egy-egy ünnep alkalmából képeket rajzoltak  a szüleiknek, esetleg miniatűr gipszfigurákat díszítettek.

Ezúttal mindenféle parányi dolgot kellett egy papírra ragasztaniuk úgy, hogy végül egy állatot ábrázoljanak. A kétszemélyes padokon különféle gyöngyök, színes fonál- és papírgalacsinok, szalagok és festett kavicsok sorakoztak kis dobozkákban.

Yifan szerette a technikaórákat. Mindig tökéletes ajándékokat akart készíteni, hogy meglephesse velük az édesanyját, de legtöbbször sajnos nem sikerültek olyan szépekre, mint ahogy azt elképzelte. Azt is szerette, hogy ilyenkor nem kellett csöndben lennie; nyugodtan dúdolgathatott, ficánkolhatott vagy dobolhatott a lábával, ha úgy tartotta kedve. Legjobban viszont azt szerette, hogy minden tanuló kapott az óra végeztével egy matricát, ha megfelelően elvégezte a feladatot. Ő már sok matricával büszkélkedhetett, amiket az egyik füzete előlapján gyűjtögetett.

Viszont volt valami, amit ki nem állhatott ezeken a foglalkozásokon, méghozzá az, hogy az osztály legfurcsább, legszótlanabb tanulójával kellett osztoznia egy padon.

Yixing általában csöndesen ücsörögve babrálta a műveit fel sem nézve az asztallapról. Eleinte Yifan próbált nyitni felé; sokat beszélt hozzá, kérdezgette őt, de a fiú olyan szégyenlős volt, hogy általában csak bólintott egyet-egyet válaszképp, így az idősebb egy idő után feladta a barátkozást. Heteken keresztül nem foglalkozott Yixinggel, úgy tett, mintha ott sem lett volna mellette. Később aztán egyre idegesítőbbnek tartotta őt. Idegesítette, hogy az órák elején semmit sem csinál, csak pakolgatja a kellékeket és gondolkodik, hogy mit alkosson. Az is idegesítette, hogy végül mindig sokkal szebb dolgokat készít, mint ő, és a tanárnő meg is dicséri érte. Legjobban viszont az idegesítette, ahogy azon a halk, félénk hangon szinte mindenért bocsánatot kért; ha véletlenül meglökte a könyökét, ha megbillentette a padot, mikor felállt, vagy ha radírozás után ott felejtette a radírmorzsákat a kellékek között. A legapróbb dologért is bocsánatot kért, mintha attól félt volna, hogy bárkit is megsért egy aprócska mozdulattal.

- Bocsánat - hallatszott a fiú vékonyka hangja, szinte rögtön azután, hogy véletlenül felborította az egyik gyöngyökkel teli dobozkát, melynek tartalma másodpercek alatt beterítette az asztallapot, majd éles koppanások kíséretében a parkettára hullott. Yixing hirtelen letérdelt és remegő ujjakkal próbálta felkapkodni a ficánkoló, színes gömböcskéket, amiket végül a bal tenyerébe rejtett. Az idősebb fiú szintén lehajolt, hogy segítsen a padtársának; ügyetlenül, egyesével szedegette a gyöngyöket, majd Yixing tenyerébe tette azokat. Azonban mikor egyszer véletlenül hozzáért a fiú hüvelykujjához, az elrántotta a kezét. Yifan bosszúsan méregette a pillanatokkal azelőtt felszedett díszeket, amik újra szerte-szért gurultak a teremben. A fiatalabb gyenge hangja újra felcsendült. 
- Bocsánat. - Yifan szemei szinte szikrákat szórtak, ahogy a fiú riadt arcát fürkészte. 
- Ne mondd már folyton, hogy bocsánat! - sziszegte, majd újra szedegetni kezdte a gyöngyöket. - Folyton ezt hajtogatod, nagyon idegesítő vagy. - Yixing lehajtotta a fejét, hogy eltakarja a zavarában kipirult arcát. Nem szerette, ha leszidják. Olyankor mindig haszontalannak és ügyetlennek érezte magát, melege lett és sűrűn pislogott.
- Bocsánat - suttogta. Yifan hitetlenkedve kapta fel a fejét, de ahogy meglátta padtársa szomorú arcát, elszégyellte magát. Néha idegesítette őt, ez igaz, de azt azért mégsem akarta, hogy rosszul érezze magát.
- Semmi gond - felelte, majd hangos torokköszörülés után a fiúra mosolygott. - Csak ne kérj mindig bocsánatot, jó? Úgyis tudom, hogy nem direkt volt.


Megjegyzések

  1. Sziaa.:3

    Amilyen orommel elkezdtem...:D Mikor felbukkant az elkenszenvesnek velt Xing, komolyan elgondolkodtam, hogy mikor es mikepp kinozzalak meg.xD Am a vegere komolyan mosolyognom kellett szerencsetlen cukisagan.:3

    Yifan mar gyereknek is rideg Xinggel, de tudom en, hogy a folytatasban nem tudna neki ellenallni.*^* :D Milyen kis gonosz volt, mikor leszolta, de mikor Xing ismet bocsanatot kert... kitort belolem a rohoges.xD

    Nagyon aranyos lett, bar en akkor is bizom benne, hogy ennel konkretabbat is tudnal veluk irni a Taoris fejeddel..*^* Es ha mar TaoRis: a forditasnak mikor lesz folytatasa??o_o Igen, kepes lennek elolvasni.xD

    Varom a kovetkezo tortenetet.:3 Koszonom, hogy olvashattam!

    Sumire

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :D
      Ne bánts, tudod, hogy gyenge vagyok. T-T Egyszer (talán) írok egy "konkrétabb" FanXinget, de nem ígérhetek semmit a TaoRis fejemmel. xD Remélhetőleg a szünetben be tudom fejezni az összes megkezdett one shot fordítást. :D
      Örülök, hogy tetszett, még annak ellenére is, hogy Yixing megint nem olyan lett, mint amilyennek te szereted őt. :D És köszönöm, hogy írtál. :3

      Törlés
  2. Nagyon cukik.A történet végén milyen aranyosan bánnik Yifan Yixinggel.Az ember csak mosolyog rajta.Folyköv?Jelölhetsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. :D Konkrétan ennek az egypercesnek nem lesz folytatása, viszont mivel ez egy sorozat része, a maradék három résznél megjelöllek, ha szeretnéd. :D Köszönöm, hogy írtál. :3

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

84 Bancroft Lane (The Chanxing Letters) {fordítás}

Írói próbák

Függőleges vagyok (OTP)