Én vagyok az (Sehun/Yibo)

Páros: Sehun x Yibo
Érintett bandák: EXO és UNIQ
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem
Megjegyzés: Változtattam a szereplők korán, így Sehun csak egy-két hónappal idősebb.

- Kaphatok egy falatot? - kérdezte a fiú reménykedve. Nagy szemekkel bámulta a Sehun kezében lévő dinnyeszeletet, miközben hatalmasat nyelt. Meleg nyári este volt, a fülledt és páradús levegő pedig nyomasztóan telepedett a kis nappalira.
- Ez az enyém - húzta arrébb kezét, nehogy a fiatalabb megkaparinthassa a gyümölcsöt. - Anya kérdezte a boltban, hogy szeretnél-e, és te azt mondtad, hogy nem.

- Mert akkor még tényleg nem szerettem volna, de most már igen. - Yibo aranyosan lebiggyesztett ajakkal próbálta rávenni az idősebbet, hogy osztozzon, de ő hajthatatlan volt.

- Az már nem az én gondom - azzal a másiknak hátat fordítva, törökülésben folytatta a majszolást. Ahogy beleharapott a hideg gyümölcshúsba, vékony csíkban folyt végig állán és kézfején a dinnyelé. Szürke trikóján, de még a sötétbarna parkettán is nagyobbacska ragacsos pacák és parányi fekete magok díszelegtek, hála saját falánkságának. 

- Ha nem adsz belőle, megmondom anyukádnak, hogy mindent összepiszkítottál - hallatszott a fiatalabb magabiztos hangja. Sehun összeszűkített szemekkel, gyümölccsel teli szájjal fordult hátra, hogy barátjára nézzen. - Tudod, hogy megteszem.

- Tényleg képes vagy megzsarolni a legjobb haverodat? - kérdezte felháborodva a fiú.

- Tényleg képes vagy éheztetni a legjobb haverodat? - Azzal Yibo heves mozdulattal összefonta karjait mellkasa előtt, Sehun pedig hitetlenkedve nézett rá; résnyire nyitott szájában látni lehetett a félig megrágott gyümölcshúst. 

Végül az idősebb felszusszant, és újra rágni kezdett, miközben szemforgatva átnyújtotta barátjának a dinnyeszeletet. 

- Rendben, de csak egy kicsit - A fiú arcán boldog mosoly húzódott, ahogy a finomságért nyúlt, majd apró falatokat harapott belőle. Sehunnal ellentétben nem csöpögött dinnyelé az arcán, kezei nem ragadtak, arca pedig nem puffadt fel a belé tömött gyümölcstől. Yibo udvarias viselkedését látva az idősebb kissé elszégyellte magát, ahogy lenézett foltos trikójára, majd kézfejével komótosan megtörölte száját.

Yibo mindig is jobb volt nála. Kedvesebb, illedelmesebb és barátságosabb volt, jobban tanult, sohasem veszekedett a szüleivel és mindig minden rábízott feladatot lelkiismeretesen végzett el. A ruhái tiszták és illatosak voltak, a haja sohasem gubancolódott, a fogai pedig mindig fényesen csillogtak.

Ezzel szemben Sehun makacs, nemtörődöm, önző és illetlen volt. Minden reggel jólfésülten, vasalt ruhákban indult iskolába, és minden délután sárfoltos nadrágban, kócosan, piszkos körmökkel és intővel az ellenőrzőjében sétált haza.

Sehun rossz gyerek volt. Lusta, verekedős és figyelmetlen. Mégis volt valaki, aki úgy tekintett rá, mintha tökéletes lenne. Volt valaki, aki minden hibájával együtt szerette őt. Volt valaki, aki szerette, ahogy a kócos tincsei összevissza meredeznek, és ahogy dactól csillogó szemekkel felesel az idősebbekkel, hogy megvédje saját igazát. Az a valaki imádta, mikor Sehun a szüleinek ellentmondva iskola után nem rögtön haza ment, hanem elkísérte őt, nehogy bántsák az idősebbek, és imádta, hogy minden testnevelés órán a saját csapatába választotta őt még úgy is, hogy nem játszott jól. Az a valaki mindig ott volt Sehun mellett, mindig kölcsönadta neki a házi feladatát, hogy lemásolhassa, és mindig segített neki dolgozatírásnál.

Minden ember életében van egy személy, aki miatt úgy érzi, hogy jobbá kell válnia, hogy le kell őt nyűgöznie. Lehet az egy szigorú szülő, egy jó tanár, egy példakép vagy egy vetélytárs. Yibo életében Sehun volt ez a személy. Miatta akart okosabb, tehetségesebb és szebb lenni. Azt akarta, hogy a barátja hozzá fordulhasson segítségért, ha elakadt egy feladatnál, és hogy őt hívja, ha szüksége van valakire.

Azt akarta, hogy Sehun észrevegye, hogy mennyire szereti őt; hogy neki piszkos körmökkel és sárfoltos nadrágban is tetszik, akit nem zavar, hogy folyton elkésik az iskolából.

És ő az, aki Sehun bánatos grimaszba torzult arcát látva néhány falat után visszaadta neki a dinnyeszelet maradékát, csak hogy újra láthassa azt a pimasz mosolyt és azokat az aranyosan mohó harapásokat.