Ahová a szívem húz (Xiumin/Chen)

Páros: Xiumin (Minseok) x Chen (Jongdae)
Érintett banda: EXO
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem
Megjegyzés: Változtattam a fiúk között lévő korkülönbségen, így a történetben Minseok csak egy-két hónappal idősebb, mind Jongdae.

- Jongdae - sziszegte bosszúsan a fiú. - Hallod? Kapcsold már ki! - A szólított a legapróbb jelét sem mutatta annak, hogy figyelne az idősebbre. A csöndes rajzteremben a nyugtató papírzörgés és heves grafitvonások mellett hallható volt a fiú fülhallgatójából szóló hangos, dübörgő zene moraja is. - Jongdae! - Az idősebb megelégelve barátja viselkedését egy határozott rúgással bírta rá, hogy végre felé nézzen.

A fiú unottan halkította le telefonját, miközben padtársa szúrós tekintettel méregette őt.

- Tessék?

- Ne csináld ezt, így mindenkit csak zavarsz. Inkább fejezd be rendesen a képet - suttogta.

- Már régóta kész vagyok - azzal felkapta az előtte heverő rajzlapot, és barátja orra elé tartotta azt. - Látod? Ez életem főműve, semmit sem kell változtatnom rajta. - Ajkai büszke mosolyra kunkorodtak, míg Minseok szemforgatva tolta el a papírt.

- Igen, persze. Igazi mestermű - morogta, ahogy a néhány ceruzavonással megrajzolt hörcsögre meredt.

Minseok azóta imádott rajzolni, mióta kövérke ujjaival szorosan rámarkolt élete legelső zsírkrétájára. Csillogó szemekkel figyelte ahogy a hófehér lap percről-percre, mozdulatról-mozdulatra színesebb és élettel telibb lett. Minden egyes bizonytalanul meghúzott vonallal kellemesebbé varázsolta a rajzlap vakító fehérségét.

Jongdae pont olyan volt számára, mint maga a művészet. Minden alkalommal elkáprásztatta őt; hangos, vidám kacaja olyan üdítően hatott rá, akárcsak Degas balerináinak látványa, míg néha bús szipogását hallva olyan kellemetlenül feszítő érzés uralkodott el torkában és hasában, mint mikor először meglátta a Vasaló nő fáradtan görnyedt alakját, mély, sötétbarna szemei pedig olyan gyönyörűen csillantak meg, akár a gyöngy fülbevalós leány ékszere.

A fiatalabb érzelmek sokaságát keltette Minseokban mióta csak ismerte. Szeretetével és vidámságával olyan egyszerűen és könnyedén halmozta el őt, mint egy óriási vízfestékpaca a tiszta lapot színekkel. Azonban amellett, hogy vidámságot és izgalmat vitt az életébe, gyakran bizony borsot tört orra alá, akár a lószőr ecset kihulló, apró, mégis a papírhoz bosszantóan makacsul ragaszkodó szálai.

- Miért csinálod ezt? Nem tudnál legalább egy foglalkozáson normálisan viselkedni? - Az idősebb hangja dühösen csengett a viszonylag csöndes teremben. - Nem is értem, miért erre a szakkörre jelentkeztél - zsörtölődött tovább. - Mentél volna inkább focira vagy énekre... Legalább ne zavarnád a többieket a béna zené--

- De unatkozom - motyogta sértődötten a fiú, félbeszakítva barátját.

- Akkor fejezd be inkább a képet! - Minseok egyre bosszúsabb lett. Úgy érezte, mintha egy ötévessel vitatkozna, aki mindig makacsul ellent mond neki.

- De nincs kedvem rajzolni - azzal homlokát az asztalra támasztva hangosat sóhajtott.

- Akkor mégis miért rajzszakkörre jelentkeztél? - Egyre hevesebben és erősebben véste grafitjának hegyét a vastag papírba dühében. A fiatalabb mindig is tökéletesen értett ahhoz, hogy pillanatok alatt kihozza őt a sodrából.

- Mert te is itt vagy - felelte még mindig az asztallapon feküdve. - Nem szeretem, ha nem vagy mellettem.

Minseok fürge csuklója hirtelen lassabb tempóra váltott árnyékolás közben, majd újra felgyorsult, mintha mi sem történt volna. Ajkait összeszorítva próbálta visszafojtani mosolyát, ahogy a mellkasában megbúvó harag helyére kellemes melegség kúszott a fiú szavai hallatán.

Jongdae aranyossága újra radírként törölte el minden bosszúságát. Amilyen könnyen magára tudta haragítani az idősebbet, olyan gyorsan el is érte, hogy elpárologjon az összes dühe.

- Látom ám - suttogta a fiatalabb, mire Minseok arca elkomorult, miközben megpróbált továbbra is haragosnak tűnni, de amint oldalra pillantott, jóízűen elnevette magát. Jongdae feje még mindig az asztalon pihent, ám ezúttal az idősebbre nézett, homlokát pedig apró grafitmaszat piszkította. - Úgy látom, Dulifuli mégis tud mosolyogni.

A történetben említett festmények:

1. Edgar Degas: Balettpróba

2. Pablo Picasso: Vasaló nő

3. Jan Vermeer van Delft: Leány gyöngy fülbevalóval