Bárcsak (Jez/Mark)

Szereplők: Jez (Jeremy Usborne) /Mark (Mark Corrigan)

Érintett sorozat: Peep Show

Korhatár: 12

Figyelmeztetés: F/F

Megjegyzés: A történet Jez szemszögéből íródott. 

Mindig emlékezni fogok az első csókomra. Egy lapos utcabálon történt, amire csak az ingyen sütik miatt mentem el. Fülledt nyári éjszaka volt, lampionok, égősorok és az utcai lámpák borították fénybe az egész utcát. Sült alma és sör illata keveredett a nedves pázsitéval, szinte még most is érzem az orromban. Pokrócokat terítettünk az út szélére, hogy ne legyünk piszkosak, de a kicsik összeszaladgálták őket, úgyhogy végül mind csupa por és fűszál lett. A kis szemetek. Emlékszem, rettentően sok szúnyog repkedett körülöttünk, csupa csípés volt a lábszáram. Langyos üdítőt ittam, azt hiszem, narancsszörpöt, mikor Betsy felkért táncolni. Ó, azok az irigy tekintetek!

Alig hallatszott a zene, olyan hangosan beszélt mindenki, főleg az öreg Abbott. Istentelenül viszketett a lábam közben, de úgy sejtettem, nem lenne túl megkapó, ha nekiállnék vakarózni, úgyhogy csendben szenvedtem. Az volt az első lassúzásom, így a mellettünk lévő párokat figyelve próbáltam elkápráztatni Betsy-t. Túl szorosan markoltam a vékonyka derekát, de idegességemben egyszerűen nem tudtam lazítani a fogásomon. Jobbra és balra lépegettünk, aztán már csak dülöngéltünk. 

Betsy egy fejjel alacsonyabb volt nálam, biztos fájt már a nyaka a dal végére, mégis folyamatosan a szemembe nézett. Nagyon szép lány volt barna szemekkel és egyenes, fehér fogakkal. Nekem akkoriban fogszabályzóm volt, így egyszerűen megbabonázott a mosolya. Finom illata volt, nagyon ismerős, de nem tudtam rájönni, hogy mire emlékeztetett. 

Mire a második dal is véget ért, halálosan untam magam, Betsy viszont nem bánta a harmadik kört sem. Még akkor is farkasszemet néztünk, és minél  tovább bámultam az arcát, annál több hibát találtam rajta. Aztán egyszer csak lábujjhegyre állt, szorosabban ölelte a nyakamat és becsukta a szemét. Csúcs, gondoltam, kezdődhet az akció. A szájához nyomtam az enyémet és akkor rádöbbentem, hogy fogalmam sem volt, mit kellett volna tennem. Csak álltam ott, Betsy szájfénye mintha összeragasztott volna minket. Hosszú és kínos pillanat volt, méghozzá annyira, hogy azt akartam, ne érjen véget, csak hogy utána ne kelljen elviselnem a lenéző pillantását, majd a többiek csúfolódását, ha elpletykálja a barátnőinek. Mert biztos, hogy eljár a  szája, neki aztán mindig! Áh, azt egyszerűen nem tudtam volna elviselni! De Betsy aztán elhajolt, zavartan mosolygott, nem láttam a szemében csalódottságot vagy értetlenséget. 

- Köszi a táncot - mondta és egy puszit adott az államra. Nem is olyan vészes, gondoltam, az elsőn is túl kell esni. Visszamentem a többiekhez, az egyik idősebb fiú elismerően  vállon veregetett. Felvettem a poharamat és tovább iszogattam, miközben a táncoló kisgyerekeket figyeltem. Még éreztem Betsy szájfényének utóízét, kicsit keserű volt, de nem akartam letörölni, hadd lássa csak mindenki. Magabiztosan kihúztam magam és vigyorogtam a fiúk büszkélkedő megjegyzésein, pedig annyira szégyelltem magam, mert azt kívántam, bárcsak inkább te csókoltál volna meg.