Életemben először (Harvey/Jisoo)

Páros: Harvey/Jisoo
Érintett sorozat/banda: This is England '86/Black Pink
Korhatár: 16
Figyelmeztetés: -
Megjegyzés 1: A történet Harvey szemszögéből íródott. 
Megjegyzés 2: A történetet Gavin Clark Please please please let me get what I want című feldolgozása iheltte. 

A falakról mintha lehervadna a tapéta, szürkén és porosan libegnek a levált darabkák és dohos levegő zörgeti őket. A padló recseg, olyan hangosan, hogy a szomszédok dübörögnek, ha éjjel felkelek. Pedig én sohasem kopogtatok, ha zene remegteti az ablaküveget. A zuhanycsap folyton csöpög, félek, egyszer beleőrülök, ha sokáig kell hallgatnom. Látsz engem valahonnan? Remélem, igen, csak ebben reménykedhetek. Látod a szőnyegeket, amiket már rongyosra mostam, mégis bűzlenek? És a tűzhelyet, amit akár órákon keresztül is sikálhatnék, akkor sem tudnám eltűntetni a zsírfoltokat, azt is? Látod, hogy a matracból kiálló rugók mindenemet végigcsikarták már? Nézz rám, kérlek, nem bánom, ha ez lesz az utolsó alkalom! Figyeld, hogyan remeg a kezem! Néha a vodkás üvegre pillantok, és mikor úgy érzem, szomjan halok, elrejtem a ruhásszekrény aljába. Próbálom elfelejteni, hogy ott van. Iszok egy pohár hideg vizet, furcsa íze van, de már kezdem megszokni. 

Kilépek a kis teraszomra, ez az én apró trónom, alattam a szomorú, pocsolyás utcák. A pázsit olyan szürke, hogy szinte egybeolvad az aszfalttal. Hűvös van, csepereg az eső. Rágyújtok, ha lenne, egy egész dobozzal el tudnék szívni, hátha kifüstölhetem a gondolatokat a fejemből. Már próbáltam, nem sikerült. Harminckét szál elég volt ahhoz, hogy kihányjam a két szelet kenyérből és egy főtt tojásból álló reggelimet, de ahhoz nem, hogy elfelejtsem Őt. A korlátra támaszkodom, hagyom, hadd hulljon a hamu a mélybe. Esőcseppek kopogtatják a hátamat, a pólóm kezd átázni, de nem tudok bemenni, a lábaim elgémberedtek a hidegben. Még egy szippantás és a cigaretta végére érek, a csikk kipottyan az ujjaim közül. Összeérintem a tenyereimet, kicsit dörzsölgetem őket, hogy felmelegedjenek. Olyan hangosan dörren az ég, hogy beleremeg az erkélyajtóban lévő üveglap. Figyelsz? Szorosan összenyomva tartom a kezeimet, a könyököm még mindig a korláton, miközben letérdelek. Látsz, ugye? Lehunyom a szemem és lehajtom a fejem. Kérlek, mondd, hogy látod, ahogy előtted térdelek! Nézz rám és ne vedd le rólam a tekinteted, amíg észre nem veszed milyen gyenge vagyok! Istenem, olyan régóta hagyom, hogy ezt tedd velem. Huszonkét éven át elviseltem minden ütést és rossz szót. Magadra öltötted Apám öltönyét és megbűntettél, ha kellett, és én mindent meg is bántam, teljes szívemből. Sokat kértem, nagyon sokat, de sohasem magamnak, mégis az én számlámra írtad. Én próbálom törleszteni az adósságomat, tényleg, neked adtam már minden boldogságomat. Tiéd az összes részeg kuncogásom, kiloptad az édes ízeket a nyelvem alól, ma a legutolsó fontomat adtam másnak a te nevedben. Elvetted a szép álmaimat, a nyugodt perceimet, a fájdalmakon tompító tudatlanságot. Nézz a bütykös kezeimre, a sebes térdeimre, az összezilált életemre! Kinyitom  a szemeimet és felnézek az égre. Hunyorognom kell, a kövér esőcseppek az arcomnak verődnek. Most a magam javára fohászkodom, arra kérlek, add nekem Őt. Elsírtam édesanyám könnyeit, elszenvedtem a húgom fájdalmait és elharaptam minden egyes hazug csókot. Egy mocskos üvegbe tettél, amit aztán addig forgattál és dobáltál, hogy szétmorzsolódott a lelkem. Jó ember maradtam ebben a rossz világban, úgyhogy könyörgöm, ez alkalommal, hadd kapjam meg, amire igazán vágyom. Életemben először tegyél velem valami jót, és hagyd, hogy Ő az enyém legyen!