(It's too early to be) The knight in shining armour (Lay/Kris) {fordítás}

Eredeti történet: (It's too early to be) The knight in shining armour

Író: suri711

Páros: Kris (Yifan) x Lay (Yixing)

Érintett banda: EXO

Korhatár: 12

Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem

Megjegyzés: A történetben Tao, Jongdae, Minseok és Luhan kisgyermekek.

Yifan saját magát bámulta a tükörben, összeráncolta a szemöldökeit, miközben lassú, gyakorlott mozdulattal simította végig a pengét az arcán; a krémes borotvahabot lehúzta a bőréről, eltüntetve így borostáját is. 

Letörölte a habot a pengéről, majd újra az arcához emelte, pontosan a barkója alatti részhez, kissé rányomta, majd ismét lehúzta. 

Hirtelen egy fülsiketítő sikoly szelte át a lakást. A vasárnap reggelek csöndesek voltak, míg fel nem ébredtek a többiek, ráadásul a kiáltás olyan váratlan és hangos volt, hogy még Yifan biztos kézfeje is megremegett - így egy rövid, de mély vágást okozva állán. 

Hangosan káromkodva tépett le néhány lapnyi vécépapírt, hogy a sebhez nyomhassa, mivel vércseppek folydogáltak végig a nyakán, bepiszkítva fehér, pizsamaként használt pólóját. Figyelmét a vérzés elállításának szentelte, mígnem egyik gyermeke sorozatos kiáltásai el nem értek hozzá. 

Nagyra nyitott szemekkel futott ki a fürdőből, át a Yixinggel közös hálószobáján, a sikításokat követve. Olyan kétségbeesettnek tűntek a hangok, hogy már szinte meg is feledkezett a csípő fájdalomról, miközben a kisfia szobájába rohant. 

Az ágyon a négyéves Tao állt, plüssállatkáját szorosan magához ölelve. Könnyek csordogáltak végig kipirult orcáin, ahogy egy bizonyos pontot bámult a szoba közepén, nem messze a kifestős asztalkájától.

Az ajtónyitás hangjára gyorsan a küszöb mögött álló Yifan irányába fordította a fejét. 

- Apa - kiáltotta, miközben arra a pontra mutatott, amire azelőtt meredt.  - Apa, meg fog enni!

Yifan a padlóra nézett, és magában káromkodni kezdett. A kifestős asztalka széke mellett egy nagy, torzonborz, hosszú lábú pók ücsörgött. Nem mozgolódott, de Yifan biztosan tudta, hogy ez a fajta gyorsan tud menekülni, ha kell.

Yifan gyűlölte a pókokat. 

Az összes dolog közül, melyek apai kötelességeinek bizonyultak, ez volt az, amiről remélte, hogy sikerül elkerülnie. Mostanra már a többi gyermeke is felébredt, és lassacskán a perpatvar helyszínéhez vándoroltak. 

- Apa? - kérdezte az álmos Minseok szemét dörzsölgetve. - Mi történik?

Mielőtt Yifan válaszolhatott volna, Luhan pihegése hallatszott. 

- Apa! - szólt hirtelen, hatalmas szemekkel bámulva a férfira. - Mi történt az arcoddal?

Yifannak ekkor jutott eszébe, hogy még mindig a vérző állához szorítja a vécépapír-darabkát, és hogy véres a pólója.

- Uh, csak megvágtam magam borotválkozás közben - válaszolta, és enyhén grimaszolt a beszéd okozta, csípős fájdalomra.

Jongdae csak az arcát fürkészte egy ideig, majd komoly hangon megszólalt. 

- Sohasem fogok borotválkozni - jelentette ki ünnepélyesen. A fiú sohasem bírta a vér látványát.

Az eddigi szóváltások félbe maradtak, ahogy Tao olyan szomorú szipogást hallatott, ami összeszorította Yifan szívét. A másik három kisgyermek bekukucskált a szobába, majd hangosan sikoltozni kezdtek, ahogy meglátták a padlón ücsörgő pókszörnyet.

- Maradjatok kint, szerzek egy partvist!

A gyerekek amúgy sem szándékoztak a helyiségbe lépni, hiszen borzasztó látványt nyújtott az apró állat.

Yifan a konyhába indult, hogy megfelelő eszközt keressen, közben pedig az átázott vécépapírt egy vastagabb konyhai papírtörlőre cserélte. Ahogy a sebet tapogatta, észrevette, hogy a folydogáló vércseppek már jóval kisebbek, mint néhány perccel korábban.

Megragadta a partvist és visszasietett Tao szobájába. A fiú még mindig sírt, a többi gyerek pedig az ajtón kívül állt ijedtségtől csillogó szemekkel. 

Yifan belépett a kis helyiségbe, érzete, hogy izzad idegességében. Szorosan a fanyélre markolt szabad kezével is, és nagyokat nyelve lépkedett közelebb az állathoz. Úgy tűnt, mintha őt bámulná azokkal a bíráló szemekkel.

Végre elég közel volt ahhoz, hogy a tisztítóeszközt kinyújtva leüthesse, ám megtorpant. Egy elmotyogott hajrát hallott Minseoktól, így hátra nézett; a három fiú marcona tekintettel, összeszorított öklökkel bátorította őt. Tao csak elfúló, szipogó hangokat volt képes kiadni, miközben a jelenetet figyelte tágra nyílt szemekkel.

Yifan kifújta a tüdejében rekedt levegőt, a magasba emelte a partvist, már teljesen készen állt arra, hogy lecsapja és véget vessen az idióta pók okozta terrornak. 

Minden olyan gyorsan történt.

A pók a fölé emelkedő árnyéktól megijedve hirtelen Yifan lábai felé kezdett szaladni. Az apuka meglehetősen férfiatlan módon felsikított - szinte teljesen egy időben a gyerekek horrorisztikus kiáltásával -, majd Tao ágyára ugrott.

A pók az ágy melletti falra mászott, mire a férfi és gyermeke még hangosabban kezdett ordítozni. A fiú az apukájába kapaszkodva szakadatlan sírásba kezdett, arcát pedig a nadrágjához dörzsölte félelmében.

Yifan egyik kezével a kicsit tartotta, miközben a feléjük közeledő pókot figyelte rémült tekintettel. Ez lesz az - gondolta. - "Pók általi halál" - ez fog állni a sírkövemen.

Szorosan lehunyta pilláit és várta a közelgő, gyászos végzetet.

BAM!

Yifan meghökkenten, visszatartott lélegzettel nyitotta ki újra a szemeit. Yixing nyugodtan, a kocogós ruhájában állt ott, kezében a falhoz nyomott partvissal. Leeresztette az eszközt, majd az ajtó mellé támasztotta.

A falon a pók maradványai maszatolódtak, Yifan pedig kábult tekintettel, elnyílt ajkakkal bámulta a foltot, míg Tao örömében sikongatva Yixing ölelésre nyújtott karjaiba futott.

Luhan, Miseok és Jongdae ünnepelve integettek ide-oda apró kezükkel, Tao pedig a férfi karjaiban vigyorgott, aki egy pillantást vetve Yifanra, jóízű nevetésben tört ki. Az idősebb elpirult, mikor ráeszmélt, hogy még mindig az ágyon áll, borotvahabos arccal, kócos hajjal, vércseppekkel tarkított pizsamában.

A megmaradt kevéske méltóságával végül lelépett a matracról, a huncutul mosolygó férfit figyelve. 

- Azt hiszem, most jön az, hogy "Oh, Yixing, én hősöm!", és elém lépsz egy csókért - vigyorgott.

Yifan még morcosabban nézett rá, mint azelőtt, már éppen feleselésbe kezdett volna, mikor Luhan nyavalyogni kezdett.

- Éhes vagyok!

Olyan volt, akár egy gátszakadás; az összes gyerek szinte egyszerre kezdett panaszkodni az éhség miatt. Yixing letette Taót, majd mindannyiukat kihessegette a szobából, Yifan pedig mögöttük kullogott.

- Ki szeretne palacsintát? - kérdezte Yixing. Harsogó, igenlő válaszokat kapott, majd a gyerekek izgatottan szaladtak a nappaliba, és a televíziót bekapcsolva táncolni kezdtek az éppen akkor kezdődő Pororo* főcímdalára. 

Az alacsonyabb férfi Yifan felé fordult, majd elé lépett. Megfogta azt a csuklóját, amelyik kezével a papírt szorította az arcához, majd lassan elhúzta onnan. Összeráncolt szemöldökkel figyelte a sebet.

Yifan nem mozdult, míg párja a vágást tanulmányozta, de megremegett, mikor megszólalt.

- Tisztítsuk ki, aztán megetethetjük a gyerekeket!

Yixing megtörölgette az idősebb arcát, két Hello Kitty-s sebtapaszt helyezett a sebre, majd egy tiszta pólót adott neki. A férfi folytatta a borotválkozást, később pedig sima arcbőrrel és korgó gyomorral lépkedett a konyhába. A fiai boldogan mosolyogtak rá, ő pedig akaratlanul is viszonozta a gesztust.

Ahogy leült, kedvese egy tányérnyi gőzölgő palacsintát csúsztatott elé, mire ő hálásan pislogott fel rá. Yixing szájrapuszival jutalmazta őt, a gyerekek pedig fújjolásba kezdtek. 

- Apa, ne!

Nem kellett szégyellnie magát, amiért nem volt képes elintézni egy apró pókot. Tudta, hogy ha szükség lenne rá, akár az életét is odaadná a gyermekeiért és a szerelméért. Ez járt a fejében, miközben összeborzolta Jongdae haját, majd jóízűen hümmögött falatozás közben.


Pororo: Dél-koreai rajzfilmsorozat kisgyerekeknek.