Good morning (D.O/Kai) {fordítás}

Eredeti történet: Good morning

Író: Drawingfishies

Páros: Kai (Jongin) x D.O (Kyungsoo)

Érintett banda: EXO

Korhatár: 12

Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem

Szombat van, ami azt jelenti, hogy ma nem kell iskolába mennie. Megkérdezi az anyukáját, hogy átmehet-e a szomszéd kisfiúhoz játszani. Szeret a Do család házában lenni, még úgy is, hogy tudja, a szomszéd nem igazán kedveli őt. A hatalmas szemű fiú mindig azt mondja neki, hogy idegesíti őt, és maradjon távol tőle, de ez Jongint nem igazán érdekli. Túlságosan is kedveli a őt ahhoz, hogy távol maradjon tőle. Szereti a grimaszoló arcocskáját, ami sokkal inkább tűnik számára aranyosnak, mintsem mérgesnek. Szereti, mikor kissé bosszúsan ejti ki a nevét. „Jongin-ah!” – mindig így hívja, és habár ingerülten szólítja meg, sohasem hat ijesztően. Inkább  aranyos. És Jonginnak ez tetszik. Jonginnak minden tetszik benne.

Az édesanyja mindig elengedi játszani a szomszédba, hiszen ő maga is kedveli a kisfiút. Mikor nem voltak otthon Kyungsoo szülei, örömmel vitte át magához a fiúcskát, aki – Jonginnal ellentétben – szívesen segített az asztalterítésben és a vacsora elkészítésében.

Jongin lelkesen kopogtat a Do család bejárati ajtaján, és hatalmas mosoly jelenik meg az arcán, mikor Kyungsoo idősebb testvére megjelenik az ajtóban, hogy beengedje. Olyan gyorsan veszi le a cipőit, amennyire csak tudja, majd köszön a szülőknek, és hangos léptekkel felszalad a lépcsőn Kyungsoo szobájába.

Mikor kinyitja az apró helyiség ajtaját, egyből kiszúrja a földön ücsörgő fiút, aki éppen a hátát mutatja látogatójának. Jongin nesztelenül lopakodik mögé, hogy megrémítse, de mikor elég közel ér hozzá, halk szipogást hall a fiú aprócska alakja felől.

- Kyungsoo?

- Ne gyere közelebb – kéri könnyeivel küszködve az idősebb.

Egy pillanatra elbizonytalanodik. Nem tudja, mit kellene tennie, hiszen még sohasem volt hasonló helyzetben. Akármikor sírt, a nővére csak fejen csapta, és rászólt, hogy ne bömböljön, akár egy kisbaba. De hát hogyan üthetné meg Kyungsoo-t? Sohasem lenne rá képes.

Óvatos mozdulatokkal lépdel a fiú mögé, aki még mindig a földön ülve bámul ki az ablakon, és finoman barátja remegő vállaira simítja egyik kezét.

- Minden oké?

Kyungsoo végre rápillant; az ajkai remegnek, szemei pedig ki nem buggyant könnycseppektől csillognak. Jongin úgy érzi, a szíve a torkában dobog. Még sohasem látta így a fiút, és a körülmények ellenére hihetetlenül gyönyörűnek találja barátja könnyes arcát. Egy ideig csak bámulja őt, majd észrevesz egy aprócska horzsolást Kyungsoo alsóajkától nem messze.

- Mi történt?

Az idősebb lehunyja a szemeit, de könnyei még mindig nem futottak végig az arcán.

- E-elestem.

Jongin szerint elég fájdalmas lehet az a seb. Nagyon sajnálja a fiút, és őszintén szeretné, ha jobban érezné magát. De nem tudja, hogyan kellene felvidítania, így gyorsan előrébb hajol, és lágy puszit nyom a csúnya horzsolásra. A szája majdnem hozzáér Kyungsoo alsóajkához, egészen addig nem mozdul, míg a fiú durván el nem löki őt.

- Hé! Mégis mit képzelsz? – Az idősebb szemei tágra nyílnak, kerekded pofiján pedig halvány rózsaszín pír jelenik meg. Jongin lebiggyesztett ajkakkal néz rá.

- Az anyukám minden sebemre gyógypuszit ad.

- D-de a fiúk nem puszilják meg egymást! – kiáltja Kyungsoo, majd felpattan és kiviharzik a szobájából.

Jongin akaratlanul is elmosolyodik, miközben ajakaihoz ér és a menekülő barátját figyeli. Legalább abbahagyta a sírást.

***

Vasárnap reggel van, ami azt jelenti, hogy nem kell munkába mennie. Még nagyon korán van, de Jongin felébred, ahogy egy puha tenyér simít pizsamafelsője alá. Elmosolyodik.

- Mit csinálsz?

- Jó reggelt, Jongin – gügyögi Kyungsoo.

Jongin felnyitja a szemeit, majd megrémül, mikor kedvese arcát pillantja meg közvetlen közelről. Kyungsoo aranyosan vigyorog rá, ő pedig akaratlanul is visszamosolyog. Az idősebb szemei kissé puffadtak az alváshiánytól, de Jongin szerint így is imádnivaló. Újra lehunyja a pilláit – nagyon fáradt, és aludni akar még egy kicsit -, de kirepül az álom szemeiből, mikor Kyungsoo ajkai az övéihez érnek.

- Azt hittem, a fiúk nem puszilják meg egymást – motyogja lustán a fiatalabb, mire Kyungsoo elhúzódik tőle.

- Még mindig emlékszel erre? Az már több mint tíz éve volt.

- Már hogy’ ne emlékeznék? Olyan édes voltál. – Hangosan felkuncog, és felemeli a karját, hogy ujjaival finoman Kyungsoo hajába simítson. – „D-de a fiúk nem puszilják meg egymást!” – idézi barátját gyermeki hangon, ő pedig játékosan karjára üt, miközben duzzogva grimaszol.

- Nem is ilyen volt a hangom!

Jongin felnevet. Hiszen Kyungsoo semmit sem változott. Mikor grimaszol, inkább édes, mintsem félelemkeltő. Mikor bosszúsan szólítja őt, a hangja aranyosan cseng, egyáltalán nem ijesztő. És Jongin úgy hiszi, ő sem változott semmit. Még mindig kedveli. Minden ugyanolyan még évek múltával is.

Az egyedüli, ami változott az, hogy most már a fiú is szereti őt.