Dogwalking (Kris/Lay) {fordítás}

Eredeti történet: Dogwalking
Író: leen_go
Páros: Kris (Yifan) x Lay (Yixing)
Érintett banda: EXO
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem

Kris tekintete elsötétült, ahogy belépett a kutyaszőr borította lakásba, egyre erősebben szorította az aktatáskája fülét dühében.

- Zhang Yixing! - kiáltotta felemelt fejjel, hogy hangja biztosan felhallatszódjon az emeletre a nyitott terű nappaliból, ahol Fanxing ágya hevert - amiből már jócskán kipotyogott a bélés a kirágcsált lyukakon keresztül - egy felborított lámpa mellett. Csoszogó lépteket hallott, miközben rosszallóan, fejét csóválva lökdöste vissza a megviselt kutyaágyat. - Zhang Yixing! Gyere ide!

A magas férfi még mindig nehezen hitte el, hogy milyen könnyen megadta magát a könyörgő tekintetnek azon az éjszakán, mikor arra jött haza, hogy Yixing egy kiskutyát fürdet a konyha mosogatójában. Mégis hogyan feledkezhetett meg arról, hogy egy kisállat milyen sok gonddal jár? A ház már egyáltalán nem mondható makulátlannak, és Kris-nek lassan már köszönetet kellett mondania, ha Fanxing nem rágcsálja szét az összes bútort. A skót terriert igazán felvillanyozta, ha összepiszkíthatta a lakás minden zeg-zugát, de természetesen mindig nagyobb figyelmet szentelt a kanapé fehér díszpárnáira.

Kris fogcsikorgatva meredt maga elé, mikor Yixing még a legapróbb jelét sem mutatta annak, hogy figyelne rá. Újra a lépcső felé tekintett, mikor hangos ajtócsapódás ütötte meg a fülét. Az aktatáskáját bedobta a falba épített kis szekrénybe, majd morogva visszavette a kabátját. A bejárati ajtót kinyitva meglátta kedvesét, ahogy Fanxinggel az oldalán menekül.

- Oh, az Isten szerelmére - motyogta hangosan saját magának. - Tényleg minden egyes alkalommal üldöznöm kell titeket, mikor az az idióta kutya valami hülyeséget csinál?! - Kissé erősebben csapta be maga mögött az ajtót, mint kellett volna; leugrott a kis teraszról, és a két mihaszna után indult. Egészen a szomszédos parkig kergette őket.

Szemerkélni kezdett az eső, így kis idő elteltével nedves tincsek tapadtak az arcára.

- Oké-oké, elkaptál minket. - Yixing felemelt kezekkel adta meg magát kedvesének. - Nagyon sajnáljuk és holnap rendbehozzuk azt a lámpát. Rendben?

Kris morcosan meredt a fiatalabbra, de mint mindig, most sem tudott haragudni rá, mégis igyekezte fenntartani a rideg és bosszús álarcát.

- Még szép! És ha Fanxing még valamit eltör, esküszöm, hogy elviszem egy menhelyre.

Yixing kissé felnyüszített, kérlelően meresztette a szemeit.

- De ő csak egy kiskutyus! Nem tehet róla!

- Yixing - kezdte rosszallóan Kris, mikor meghallott egy apró tüsszentést, ami elvonta figyelmét a kedveséről. A kiskutya boldogan csóválta a farkát, miközben a földet szaglászta; úgy tűnt, cseppet sem zavarják az egyre sűrűbben potyogó esőcseppek. A férfi visszanézett a párjára - aki még mindig bocsánatkérő tekintettel bámult rá - és felmordult. - Miért? Miért egyeztem bele, hogy megtartsuk? - azzal gyorsan lehajolt a tüsszögő Fanxingért, kigombolta a kabátja felső gombjait, és ruhája  alá bújtatva magához szorította őt.

- Hajrá, apuci! - suttogta Yixing az ő Fanxing-hangján - ahogy ő hívta -, mire Kris újból felmordult egy szemforgatás kíséretében.

- Utállak, ugye tudod?

Yixing csak mosolygott; vékony vonalakká szűkült szemei és az arcán megjelenő kis gödröcske azt sugallta, hogy most igazán boldog.