Love, love, love (Kris/Tao) {fordítás}

Eredeti történet: Love, love, love
Író: krellsaphy
Páros: Tao x Kris (Yifan)
Érintett banda: EXO
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem

Régen Yifan gyűlölte a havat. Ahogy a szürkület és a pirkadat összemosódni látszott, a havas esték kiváltotta borzongás, a furcsa sárgás, piszkosfehér ég, ami annyira hasonlított a talajt borító hózápor maradványainak ragyogására, melyet néha még vékony, csúszós jégréteg is védett a világ elől és az a rútság, ami mindig egybefonódott a reggelekkel, mikor autógumik és sáros bakancsok gázoltak át a fehérségen és latyakká változtatták azt - ő mindet utálta.

De már szereti az eget; fényes, misztikus és hívogató, mikor Tao szemében látja a tükörképét. 

Szereti, ahogy Tao csodálkozva szemléli a világot, mint egy gyerek, mint aki még nem nőtt fel és aggódik, hogy végül időben éri el őt a felnőttkor. Ahogy Tao cipői ropognak azon a vékony jégtakarón és az alatta lévő hópelyhekbe gázolnak, Yifan aggódik egy kicsit, egy túlbuzgó lépés bukfenchez is vezethet - már sokszor megtörtént, de ő mindig ott volt az apró eséseknél. Kezek markolnak a bélelt kabát miatt vastagnak tűnő derékra, kacagás tör elő Tao vidám kiáltását hallva. Lehet, hogy a hópelyhek közé zuhanni nem is olyan rossz, mint ahogy azt Yifan gondolta. 

Szereti, hogy Tao eléri, hogy olyan életet akarjon magának, amilyet még nem tapasztalhatott - megbecsülni az apró dolgokat, mint a frissen pörkölt kávébab illatát, a kis szívet, amit Tao lattéjának habjába rajzoltak a kávézóban és ami boldog sikkantást vált ki belőle, majd képeket készít róla az Instagramra. A haja nyirkos a város közepén tartott hógolyócsatájuktól.

Yifan a kávéjukra figyelve hajol az asztal fölé, jeges ujjai már kezdenek felmelegedni. Ahogy Tao nedves tincseit borzolja, az ujjbegyei megolvasztják a rajtuk lévő apró hókristályokat.

A fiú felnéz a telefonja képernyőjéről és édesen elmosolyodik mielőtt újra a filterek válogatására koncentrálna.

Yifan visszahúzza a kezét, újra a széke támlájának dől. A latte jólesően meleg a tenyerében. A szemei felcsillannak, miközben Taót bámulja, a torkában édes, mézszerű aroma érződik, valami langyos, tiszta és imádnivaló. A kapucnija már nincs a fején és az ajkain a legkedvesebb, legidétlenebb mosoly kunkorodik - egy igazi reménytelen szerelmesé, akit teljesen elbódítottak.

Yifan szereti Taót.

***

Yifan gyermekkorában szerette a Karácsonyt, de ki nem állhatta a fenyő díszítését. Az anyja lehozatta az édesapjával az óriási dobozt a padlásról - ami tele volt karácsonyi cifraságokkal és fadíszekkel - és a műfenyőjüket. Mindig olyan nehézkes volt a felállítása, aztán az anyukája a régi, érzelgős karácsonyi emlékeiken pityergett; egy kis polisztirol habból készült almácskán, amit Yifan még az óvodában csinált, egy zúzmarás, öreg Mikulás-figurán, amit egy gyermekkori barátjától kapott, néhány műanyag, aranyszínű hópelyhen, amiktől Yifan iszonyodott, mivel mindenhol csillámport hagytak maguk után. Irtózott a Karácsonyfa díszítésétől.

De valahogy nem bánja, mikor Tao a főtérre hurcolja őt, ahol égősorral ölelt gerendák alatt igazi fenyőfák magasodtak. A legszebbek között válogat és magába szívja a tűlevelek erőteljes, friss illatát.

Tényleg napközben kellett volna ide jönniük, hogy jobban szemügyre vehessék a fákat, de éjszaka sokkal szebb itt. Tao megmondta; a zöld fák hatalmasak és kicsi teamécsesek libegnek a fejük felett. Csillagként ragyognak Tao szemeiben, Yifannak pedig egyet kell értenie.

Mások is vannak ott, szintén fát keresnek maguknak és a gyermeki, felszabadult Taón kacagnak, aki úgy rohangál a fák között, mint egy tünde az erőben, maga mögött hagyva Yifant, aki dübörgő bakancstalppal és pufi kabátban igyekszik utána.

- Ezt! - Jelenti ki egy kisebb fenyő előtt állva, rövid tűlevelei vannak, de kis tobozok és piros bogyók bujkálnak az ágak között. Ez az első, amin tobozok is nőnek, Tao pedig egyből kijelenti: - Imádom. - Yifan mosolyog és előhúzza a tárcáját, próbál előkeríteni egy eladót, hogy segítsen nekik kicipelni és felkötni az autója tetejére, hogy haza vihessék és feldíszíthessék.

Később, miközben a gyönyörű alkotásukat csodálják - a klasszikus piros-fehér és arany díszeket, a parányi üveghóembert, amit még szeptemberben vettek és az aranyszínű masnikat -, Yifan rádöbben, hogy fát díszíteni is szeret.

De Taót még annál is jobban.

***

Yifan ki nem állhatta az ünnepek alatti magányt. A fagyos idő, ami miatt képtelen volt felhagyni a fantáziálással, hogy milyen is lenne éjjelente összebújni valakivel, az olyan egyszerű dolgok, mint a forró csoki készítés - hiába vett le két bögrét, csak az egyikbe töltött meleg tejet -, csak a saját sivárságára emlékeztették, egyedül kellett a karácsonyi különkiadást néznie a tévében lassan kortyolgatva az innivalóját és közben azon gondolkodott, hogy az ünnepeknek tényleg ilyen fáradathatlanul szívszorítónak kell-e lenniük.

Nem élvezte a karácsonyi fények bámulását a városi séták alatt. Gyönyörű volt, az éjszakai ég ettől ragyogott, igazán földöntúli élmény volt, akárcsak a hideg levegő, amit magába szívott, de bánatot érzett, mikor lehajtotta a fejét és rájött, hogy egyedül volt a kéz a kézben császkáló párok között, akik cukros almán és forró csokoládén osztoztak és pimaszul puszilkodtak a fagyöngy alatt.

De most boldogság vibrál az ereiben, ahogy kinyitja a bejárati ajtót és megízleli az őt köszöntő, illatgyertyákból áradó mézeskalácsillat melegségét és édességét. Lerúgja a latyakos cipőit és lerázza a deres kabátját, hogy az lustán csünghessen az egyik fogason.

A lakása langyos narancsszínben fürdik, a kandallóban tűz lobog. Hallja a lágyan muzsikáló zongoraszót, egy hóbortos gyermeki hang énekel. Snoopy és a Karácsony, ahogy hallja.

A hálószobába oson, lépteit zoknik puhítják, majd finoman benyit.

Tényleg a Snoopy és a Karácsony megy a falra függesztett tévében, de ami jobban leköti a figyelmét, ami még jobban hívogatja őt, az maga Tao, ahogy az ágy közepén fekszik, sötétbordó pléd pihen a csípőjén, az oldalára fordulva, szorosan lehunyt szemhéjjakkal és alig hallhatóan szuszogva alszik. A légzése akárcsak az óra kattogása.

Milyen szívmelengető, gyönyörű és hívogató, olyan különleges pillanat ez, olyasmi, amiről már most tudja, hogy egy addig felfoghatatlan ok miatt örökre kincsként fogja őrizni; mert olyan magával ragadó érzés, hogy van valaki, akihez haza jöhet, lenyűgöző már az is, hogy szerelmes, de nem csak az ünnepi időszak alatt, egész életében az lesz, amíg a szerelem melegsége és Tao szeretete körbeöleli őt.

Yifan a fiú mellé huppan, a karjait köré fonja, Tao pedig felsóhajt és az ölelésbe simul, a testük összenyomódik. Már most tudja, hogy ez egy nosztalgikus momentum lesz később, reméli, hogy minden évben megtapasztalhatja majd, minden Karácsonykor, minden hétköznap, amíg csak lélegzik. 

- Üdv itthon - motyogja Tao félálomban. Yifan mosolyog, biccent a fejével és egy csókot nyom a kedvese nyakára.

- Szia, édes. - Lágyan felel, válasz nem érkezik - de nem baj.

Yifan szereti a havat, a lattét, a fenyődíszítést, szereti a Karácsonyt is. De sokkal jobban szereti, ahogy hópehely hullik Tao szempillájára, ahogy jólesően felnyög a kávé finom ízétől, ahogy a Karácsonyfák között rohangál és olyan hatalmas örömmel díszíti őket.

Igazából... Yifan egyszerűen csak nagyon, nagyon szereti Taót.