Csak még egyszer (Jesse/Jane)

Páros: Jesse x Jane 
Érintett sorozat: Breaking Bad - Totál szívás
Korhatár: 16
Figyelmeztetés: Szereplő halála
Megjegyzés: A történet Jesse szemszögéből íródott.

Mikor fullasztó cigifüstre ébredtem, köhögve ültem fel. A kanapén aludtam, nem volt kényelmes, mégis bosszantott, hogy felkeltettél. A szőnyegen ültél törökülésben, pedig csak a pólóm volt rajtad. A rúzsod elkenődött, már alig látszott, s az ujjaid közötti cigaretta vége vörös volt. Mindig ez jut eszembe, ha rágyújtok.

Ahogy a telefon gombjait nyomogatom, észreveszem, hogy milyen sárgák az ujjbegyeim a nikotintól. "Hali, ha rám akarsz sózni valamit, meg se próbálj újra hívni. De ha jó fej vagy, hagyj üzit a sípszó után." Leteszem. Nem tudom, mit mondhatnék.

Mikor sörrel öntötted le a nadrágomat, annyira mérges voltam. Mindenem ragacsos lett, az üléshuzatot is tönkretetted, de te csak nevettél. Ha józan lettem volna, biztos elkezdtem volna veszekedni. Te megcsókoltál, és nem tudom, hogy az alkohol vagy az ajkad bódított-e el, de én is csak vigyorogtam.

A dohányzóasztalon sörösüvegek hevernek - némelyik állítva, némelyik fektetve és a bennük lévő maradék cseppek összekoszolják az asztalt. A Heineken ízét érzem a nyelvem alatt, miközben a számodat tárcsázom. "Hali, ha rám akarsz sózni valamit, meg se próbálj újra hívni. De ha jó fej vagy, hagyj üzit a sípszó után." Ha józan lennék, meg sem próbálnálak elérni.

Mikor először megcsókoltál, a parfümöd és a fű illata befészkelte magát az orromba. Olyan sokáig éreztem magamon, hogy azt hittem, sohasem fogom tudni elfelejteni.

Rég szellőztettem, a szoba levegőjében fehérlik a marihuánafüst, és akárhogy szimatolok, nem érzem az illatod. "Hali, ha rám akarsz sózni valamit, meg se próbálj újra hívni. De ha jó fej vagy, hagyj üzit a sípszó után." Szeretném elmondani, mennyire hiányzol.

Jó érzés volt melletted ébredni. Kivéve a legutolsó alkalmat. Még most is emlékszem a sápadt arcodra, a nyitott szemeidre. Az szád szélére száradt habot néztem, keserű ízed volt, mégis olyan erősen szorítottam össze az ajkainkat, ahogy csak bírtam, mert tudtam, hogy ez lesz az utolsó. Remegő kezekkel tartottam a fejed, a hajszálaid az ujjaim köré tekeredtek, és ahogy csókoltalak, egyszer csak sós ízt éreztem. Elhúzódtam és mikor megláttam az arcodon végigfolyó könnycseppeket, azt hittem, csak hallucináltam. Vártam, hogy mérgesen csapkodni kezdesz, amiért durva voltam, de a karjaid nem mozdultak, a szempillád nem rebbent. Aztán rájöttem, hogy azok az én könnyeim voltak és ketté hasadt a szívem.

Nem tudom, hogy nappal vagy éjszaka van-e, a függönyök eltakarnak a világ elől. Halk csörömpölést hallok, mikor megmozdulok; a lelkem darabkái rázkódnak ide-oda a mellkasomban. A fülemhez szorítom a telefont, nehogy elmulasszak egyetlen hangot is. "Hali, ha rám akarsz sózni valamit, meg se próbálj újra hívni. De ha jó fej vagy, hagyj üzit a sípszó után." Már kívülről tudom ezt a két mondatot. Pontosan kilenc másodpercig beszélsz, majd félbeszakít az az idegesítő hang. Néha papagájként ismétellek, néha lélegzetvisszafojtva próbálom magamba zárni a szavakat, néha nem is hallak a zokogásomtól. Sokszor azt kívánom, bárcsak hosszabb ideig tartana, de még többször azt, bárcsak ne is létezne.

"Hali, ha rám akarsz sózni valamit, meg se próbálj újra hív-" Félbeszakítalak és leteszem. Kérlek, bocsáss meg. Már milliónyiszor megtettem, de most ismét megfogadom, hogy nem hívlak többé. A telefont addig taposom, míg ripityára nem törik, utána pedig addig iszok, míg a telefonszámod össze nem kavarodik a fejemben.

Ahogy másnap magamhoz térek, megint hiányozni kezdesz. Az érzés jobban marja a torkomat, mint a vodka, és mikor már nem bírom elviselni, felugrok, póló nélkül rohanok a sarki telefonfülkébe. Elkezdek tárcsázni, de nem emlékszem, mi jön a hármas után. Kipróbálok minden számot. Ahogy megnyomom a hetes gombot, a kezem remegni kezd. "Hali, ha rám akarsz sózni valamit, meg se próbálj újra hívni. De ha jó fej vagy, hagyj üzit a sípszó után." És a szívem morzsái mintha kevésbé lüktetnének.