Félek a szavaktól (D.O/Xiumin)

Páros: Xiumin (Minseok) x D.O (Kyungsoo) / D.O x Chen (Jongdae)
Érintett banda: EXO
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem
Megjegyzés: A történet Minseok szemszögéből íródott.
Megjegyzés 2: A történetet kifejezetten Xiumarunak írtam, így ha ezt olvasod, kedves Xiuminátorom, ezúton kívánok neked utólag is sok boldog névnapot. Mint mindennel, ezzel is jócskán elkéstem, de azért remélem, hogy tetszeni fog. :D

Simogat a csönd, kedvesen, szelíden. Szomorúságomban átölel, boldogságomban csak körülöttem lebeg. Éjszakánként némaságba és takaróba burkolózva hajtom álomra a fejem, s habár lepedő már nem melenget a fagyos hajnalokon, a szótlanság mégis újra elringat. A levegőben úszik, mikor felébredek, a fülembe fészkeli magát, mikor víz alá merülök, és a mellkasomat marja, mikor felém hajolsz. A békés órák semmivé lesznek, ahogy megérzem az illatod, és a némaság nem okoz többé örömöt. Mikor mellém ülsz, fáj a szótlanság, az előtörni kívánó hangok összeszorítják a torkomat, összeakasztják a nyelvemet és kiszárítják az ajkaimat. Ha te szólsz, a szívem dobban, ha én szólnék, elfordulnál. Ahogy a dallamos hangod megtölti a szobát, úgy hoz békességet poros szívemnek, s fojtja el dagadó könnycseppjeimet. Az ujjaid kacéran cirógatják a díszpárna huzatát, míg az én körmeim száradt kóróként csikargatják a kanapé karfáját már percek óta.

Immár néma ajkaidat figyelve nyelek egyet, megpróbálom magamban tartani a kikívánkozó vallomást, gyónást, bocsánatkérést... Mindent, amit mondani szeretnék neked. Mindent, amit még mindig nem hallottál tőlem.

A némaság mindig másmilyen, de melletted nem szeretem. A porcelán koccanása a faasztalon sérti a fülemet, a tűz pattogása megőrjít, de felelni túl gyáva vagyok. A szívem megsüllyed, ahogy rád nézek, s gyenge mosolyodat látva a mellkasom szinte szétrobban a bensőmet égető szavaktól. Az ujjaim fagyosak, de az arcom olyan melegnek érződik. Tenyeremet saját orcámra simítom, hogy felolvasszam a hideget és lehűtsem a forróságot. Felsóhajtasz, mikor az ingedre csöppen egy kis kávé. Mostanában olyan ügyetlen vagy. Ennyire kimerít a munka? Ezt is meg szeretném kérdezni. Talán majd legközelebb.

A következő találkozónkra már elég bátor leszek. Megfogom a kezed, a szemedbe nézek és rád zúdítom az összes kérdésemet, minden torkomat csiklandozó mondatot. De ma még túl gyáva vagyok ehhez. Sok mindentől félek. Rettegek attól, hogy holnap reggel már nem futunk össze a folyosón. Megborzongat a pillantás, amivel mást ajándékozol és remegni kezdek, mikor megtudom, hogy viharban kell vezetned. Legjobban mégis a szavaktól irtózom. Azoktól, amik édesen csengve hazudnak, amik a lelkembe marva bántanak, mindtől, ami olyan gyönyörű, de sohasem nekem szánod. Nem szeretem a fejemben visszhangzó kérdéseket, amik elbizonytalanítanak és eszembe juttatnak minden rossz dolgot.

Félek a nemtől, a miérttől, de még a szeretlektől is. Rosszat mondtam? Bután fog hangzani? Sohasem tudom, ez pedig megijeszt. Szeretném tudni, hogy nem volt-e túl forró a ruhádra csöppenő kávé, hogy tudod-e, hogyan kell kiszedni egy ilyen foltot, és hogy miért van rajtad Jongdae inge. Szóra nyitom az ajkaimat, majd inkább újra kortyolok az italomból. Túl sok cukor van benne, de nem merem megemlíteni. A csésze melengeti az ujjaimat, a nyelvemen sorakozó kérdések pedig már nem érződnek olyan keserűnek az édes kávét kóstolgatva.

A keserű pirulát sziruppal veszem be, mondta mindig a nagymamám, mikor valami rossz történt vele. Így teszek most én is; örömmel fogadom el a felém nyújtott fahéjas kekszet, szélesen mosolygok, ahogy végigsimítasz a felkaromon, s közben úgy teszek, mintha nem láttam volna Jongdae pénztárcáját a konyhaasztalon.

Gyáván harapom el a szavakat a süteménnyel együtt, inkább csöndben maradok. Te ismét beszéni kezdesz; a némaság elbújik a szomszéd szobában, már nincs helye mellettünk. Mondd csak tovább, ne kelljen megszólalnom! A bennem lapuló szavakat megtartom legközelebbre, mikor már bátrabb leszek, mikor már nem félek ennyire a kérdésektől és a válaszoktól, mikor már nem érzem Jongdae kölnijét a nappalidban.