Semmi sem tökéletes (Tao/Fern)

Páros: Zitao x Fern Cherpaat / Tao x Kris (Yifan)
Érintett banda: EXO
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem
Feladatot adta: Choi Xiumaru

Tao csiklandós érzésre ébredt. Jobb keze azonnal az állához kapott, hogy elsöpörje a tollpihét, a szúnyogot, azt a valamit, ami felriasztotta álmából. Az ujjai hosszú, selymes hajszálakat simítottak el ajkairól és orráról. Kinyitotta a szemeit, még enyén homályosan látott az álmosságtól. Pislogott párat, majd percekig csak az ujjbegyei között morzsolgatott mézszőke tincset bámulta. Puha volt, a színe pontosan ugyanolyan, mint amire emlékszik a gimnazista évekből. Orrához emelte a hajszálakat, de az illatuk nem olyan volt, mint amire számított; az enyhe vaníliaillat helyett cseresznyét érzett. Az álom azonnal kiszökött a szemeiből, és a mellette fekvő lány arcát tanulmányozta.

Fern halkan szuszogva aludt, hosszú szempillái néha-néha megremegtek, mikor Zitao megmozdult. A szája kiszáradt, mégis szerelmes tekintettel meredt rájuk. Azok a vastag ajkak mindig olyan szép emlékfoszlányokat idéztek elő; szégyenlős mosolyok, bátorító vigyorok és vigasztaló szájrapuszik jutottak eszébe, akárhányszor csak rájuk nézett. De nem szerette, mikor vörös rúzs vagy ragacsos ajakfény csúfította őket, olyankor mintha elveszett volna a varázsuk, mintha valaki mást csókolna.

A résnyire nyitott hálószobaajtó nyikorogni kezdett, ahogy Candy belopakodott a számára tiltott helyiségbe. A kiskutya pajkosan lépkedett ide-oda az éjjeliszekrény előtt, Zitao pedig megdermedt, mikor párja szemöldökei összeráncolódtak a mancsok puha lépteire. Fern hangosan szusszant, kicserepesedett ajkait összeszorította és arcát a párnájához dörzsölte.

- Tudtam, hogy nyitva hagyod az ajtót, ha kilógsz cigizni éjszaka - motyogta a párnahuzatba.

- Bocsi - suttogta Zitao, bár ragyogó szemekkel mosolygott.

- Nem vigyorognál ennyire, ha ma neked is munkába kéne menned - azzal az éjjeliszekrényen heverő telefonjáért nyúlt, hogy megnézze az időt. - másfél óra múlva. Zitao bocsánatkérő tekintettel meredt a félálomban lévő párjára. - Ez most nem válik be. Még fél órát tudtam volna aludni. Ezért ma te készítesz vacsorát.

- Nem probléma.

- De ne sumákold el valami utolsó pillanatban rendelt sajtos pizzával - motyogta tovább ducásan Fern, Tao pedig ismét nevetni kezdett. A lány lebiggyesztett ajkai és morcos grimaszba torzult karakteres szemöldöke olyan aranyos volt, akár egy rajzfilmfigura. Ez az ábrázat mindig eszébe juttatta, mikor legelőször bizonygatta szerelmének, hogy Candy szobatiszta, alig negyed óra múlva mégis eláztatta a küszöb előtt lévő kék papucsát.

- Értettem, főnökasszony.

Tovább feküdtek az ágyban, Fern nyakig magára húzta a takarót, de Zitaónak már melege volt, így ő kibújt alóla. A lány mintha ismét elszundított volna; nem beszélt, csak lehunyt szemekkel, enyhén elnyílt ajkakkal pihent. A bőre olyan sápadt volt, hogy szinte elveszett a csontfehér ágyneműben. Tao a kecses ujjakat cirógató tenyerére pillantott, s egy másodpercre úgy érezte, mintha bepiszkította volna őt, annyira nem illett oda a saját bronzos kézfeje.

A telefon csipogni kezdett, először csak halkan, majd egyre hangosabb és fülsértőbb dallam visszhangzott a szobában, még Candy is jobbnak látta visszamenni a nappaliban lévő ágyáikójába. Fern felnyüszített.

- Nem fogom túlélni a mai napot.

- Ne legyél ilyen - vigasztalta kedvesen Zitao. - Gondolj arra, hogy holnap már vasárnap, az egész napot itthon töltheted, aludhatsz sokáig, ráadásul ma este gőzölgő pizzával várlak majd haza.

- Hé! - A lány kuncogása lágy és visszafogott volt. Tao jobban szerette a hangos, őszinte nevetést. - Ne legyél ilyen - utánozta bolondozva.

Zitao mezítlábas talpa úgy csattogott a konyha csempéjén reggelikészítés közben, mint Candy tappancsai, mikor ősellenségét, a vörös kis pontot kergette, ami mindig gazdája kulcstartójából tört elő egy gombnyomásra. A helyiséget finom kávéillat töltötte meg, erős és kissé kesernyés aroma terjengett a levegőben. Legalábbis addig a pár percig, míg a fiú ki nem találta, hogy rántottát készít. Az olaj sercegni kezdett, ahogy beleöntötte a felvert tojásokat, majd paprikát szeletelt a konyhapulton. Mire végzett azzal a kevéske zöldséggel, a rántotta megégett, így a kellemes kávéillatot fullasztó, égett olajszag váltotta fel, mire Fern elkészült.

A lány kecses alakját vörös ceruzaszoknya és szűk, fehér ing ölelte, aprócska lábait pedig fekete magassarkúba bújtatta. Tao nem szerette, mikor ilyen ruhákat hordott, jobban tetszett neki a kinyúlt kapucnis pulcsijában és a farmernadrágban, amit ő vett.

- Oh, te jó ég, édes vagy, de kora reggel inkább ne erőltesd - jelentetette ki, mire Zitao csalódottan kapargatta tovább a serpenyőben lévő égett tojásdarabkákat. 

Fern a konyhapulthoz sétált, ujjai finoman a kikészített bögrére simultak, és a kávéba kortyolt. Zitao szemeit szinte vonzották a fehér kerámián olyan idegennek ható csillámos, lila műkörmök és a vörös rúzsfoltok. Úgy érezte, valami elromlott.

Minden reggel ezt érezte, mikor párja édes parfümmel befújva, leengedett, hullámos hajjal és kisminkelve lépett ki a fürdőszobából. Fern magávalragadó kisugárzása mintha azon nyomban elillant volna, ahogy magassarkúba lépett. Zitao tudta, hogy miért. Nagyon jól tudta, mégis megpróbált úgy tenni, mintha nem venné észre.

Nem a lány volt a probléma, nem is a kihívó ruhák vagy a műszempillák. Zitao szíve mégis megszakadt, mikor alapozóval takarta el az arcát. Fern különleges volt - kedves, aranyos és szép. Szép? Gyönyörű. Tao szemében nem volt nála tökéletesebb lány, mert mikor reggel felébredt mellette és az arcára nézett, pár pillanatig, míg ki nem józanodott teljesen, mintha Yifan feküdt volna a jobbján. Boldoggá tette, de egyben meg is rémítette, hogy Fern mennyire rá emlékeztetette. És minden egyes púderecsetvonással egyre kevésbé hasonlított a férfira. 

***

Éjjel volt már, unalmas sorozatok ismétlését adták a tévében, mikor Fern végzett a zuhanyzással. Lassan ballagott a kanapén ülő fiú mellé, majd a dohányzóasztalon lévő pizzásdobozba nyúlt. Az étel már kihült, a tészta túl olajos volt, így Tao egy szalvétát nyújtott felé. 

- Jó étvágyat.

Fern felhúzott lábakkal vacsorázott, és mikor végzett, tovább nézte az éppen futó epizódot. Zitao felé fordult, az arácra puszilt. A bőre sima és puha volt, csak az öblítő illata érződött a pizsmáján. A fiú ujjai a derékig érő, selymes tincsekbe simítottak, finoman a fülei mögé irányították őket, majd továbbra is orcáin pihentette tenyereit.

A lány kissé elpirult, de nem fordította el a fejét, inkább a kedvese szemeibe nézett. Tao tekintete szinte ragyogott, miközben őt figyelte.
- Olyan szép vagy - suttogta. Mindketten boldogok voltak abban a pillanatban; Fern imádta, hogy még hulla fáradtan, smink nélkül is ennyire tetszett a fiúnak, Zitao szíve pedig hevesen dobogott, hiszen párja a tévé homályos fényében, hátrafogott hajjal pont úgy nézett ki, mint a szerelme kamaszkorában.