Álomkészítő
Megjegyzés: A történet egy anya szemszögéből íródott. - Aludj vissza, kedvesem, még nagyon korán van! Nem kell félned! Majd én felébresztelek, ha itt az ideje. Most inkább hunyd le a szemeidet, és hagyd, hogy megigazítsam a takaród! - Álmatag tekinteted minden rezdülésemet nyomon követi, vékonyka, résnyire nyitott ajkaid pedig néha-néha mosolyra húzódnak. Ne nevess ki! Tudom, hogy kócos vagyok. Aprócska ujjaid a pocakodat simogató kezemet kezdik markolászni, pedig tudhatnád már, hogy nem hagylak egyedül a sötétben. A szobádat megtöltő halk szuszogásod és a szekrényeden lévő zenedoboz lágy dallama engem is elálmosít, így felemelem a takaródat és melléd fekszem. De ne mondd el Apának! Tudod, hogy milyen morcos szokott lenni, amiért elkényeztetlek. Pedig tudok ám a lefekvés előtt elcsent mézes kekszről, amit titokban elfeleztetek, míg fürödtem. Azt hittétek, nem veszem észre, hogy kevesebb édesség van a dobozban? Kis buták. Miért nem alszol, kedvesem? Szeretnél még eg