The first kiss is the sweetest (Kris/Lay) {fordítás}
Eredeti történet: The first kiss is the sweetest
Író: krayaddict
Páros: Kris (Yifan) x Lay (Yixing)
Érintett banda: EXO
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem
Yifan mindig is úgy érezte, hogy sokkal érettebb, mint a többi gyerek az óvodában, és nem csak amiatt, hogy majdnem egy egész fejjel magasabb volt mindenkinél. Szerette azt hinni, hogy sokkal okosabb és tapasztaltabb, mint a többiek. Háromévesen már be tudta kötni a cipőfűzőjét, négyévesen már nem a triciklijét tekerte, hanem a pótkerekes nagyfiú biciklijét - ahogy az édesapja hívta - és ötévesen már egyedül is eltalált a buszmegállóba - miközben az édesanyja pár lépésnyire mögötte bandukolt. De a legmenőbb dolog, amit elmondhatott a csoporttársainak, hogy ő már látott 12 karikás filmeket is.
- Aztán a fiú azt mondta neki, hogy... - azzal Yifan óvatosan körbenézett, hogy megbizonyosodjon róla, hogy egy óvónéni sem hallja, amit mondani fog. - hülye lotyó.
A barátai megdöbbenve kapták mindkét kezüket a szájuk elé, de akadtak olyanok is, akik vihogva hallgatták, ahogy a legújabb tinifilmről beszél, amit nemrég látott, miközben a játszótéren mászkáltak.
- De az mit jelent? - kérdezte Tao, aki egy hintán ücsörgött. Ő még csak előkészítős volt, de szeretett a nagycsoportosakkal játszani, ők pedig szerették, hogy éreztethetik vele, hogy idősebbek. Valószínűleg csak ezért hagyták, hogy ő és Sehun velük lógjon.
- Azt jelenti, hogy csúnya volt - magyarázta Yifan; még szerencse, hogy előző nap megkérdezte az apukáját, hogy mit is jelent ez a kifejezés.
- Azt hittem, hogy csúnyának csak kinézni lehet - szólt közbe Chanyeol, Yifan legjobb barátja, majd levette a baseball sapkáját és zavartan vakargatni kezdte a fejét.
- Az ember kívülről és belülről is lehet csúnya. Ha valakivel gonosz vagy, akkor csúnya vagy. - Yifan felsóhajtott. Nem hiszem el, hogy ilyen gyerekesek.
- Akkor Baekhyun egy lotyó, mert ő mindig gonosz - jegyezte meg Kyungsoo a mászókán lógó, barna hajú fiúra nézve, mire mindenki nevetni kezdett.
- Hé! Nem vagyok - azzal a fiatalabb meglendítette az egyik lábát, hogy megrúgja őt, de túl messze volt, így nem érte el.
- És aztán mi történt? - Sehun izgatottan lóbálta a lábait egy hintán ülve, ahogy feltette a kérdést.
- Aztán a fiú megragadta a lány vállát és megcsókolta őt, sokszor.
- Azt hittem, úgy hívta őt, hogy... - szólt közbe Jongdae. - úgy.
- Igen, de attól még csinos volt - magyarázta Yifan.
- De belül csúnya volt. - Tao teljesen összezavarodott. - Hogy csókolhat meg egy ilyen lányt?
- Az csak csók. - Ő már vagy ezerszer látott ilyesmiket a filmekben, és az egyetlen magyarázat, amit erre a jelenségre talált az, hogy a főszereplő férfinak tetszett a lány.
- Én csak azt fogom megcsókolni, akit kedvelek - bólintott magabiztosan Tao, majd meglökte magát a hintán.
- Te túl kicsi vagy. Ha nagy leszel, tudni fogod, hogy a csók nem olyan nagy dolog - magyarázta Yifan, miközben megpróbálta megállítani a fiatalabbat, aki olyan magasra lökte magát, hogy segítségért nyüszített. Míg ő Taóval foglalkozott, Kyungsoo megforgatta a szemeit, ahogy meglátta, hogy Baekhyun jobbra-balra tekintget Chanyeolra és Jongdae-re, majd mindhárman sunyi vigyort öltenek.
- Csókolóztál már, hyung? - kérdezte Kyungsoo.
- Én? - kérdezett vissza Yifan kissé szégyenlősen. - M-még nem. De biztosan nemsokára fogok.
- Kár - sóhajtott Chanyeol. - Pedig nagyon jó. - Az idősebb szemei kidülledtek, ahogy látta, hogy szinte minden gyerek helyeslően bólogat.
- Várjunk csak! Ti már mind csókolóztatok?
- Aha - bólintott Baekhyun mosolyogva.
- Nem hiszek nektek. - Yifan keresztbe tett kézzel bámult rájuk.
- De igaz - válaszolt Jongdae, Yifan pedig úgy érezte, most már tényleg el kell hinnie, hiszen Jongdae sohasem hazudik.
- Megcsókoltál valakit, Dae? - Az idősebb fiú karjai lassan leereszkedtek.
- Kaptam már csókot. Igen. Mindenki.
- Kitől? - Yifan úgy érezte, teljesen lemaradt mindenről.
- Yixingtől. - Az összes gyerek egyszerre válaszolt, mintha csak begyakorolták volna korábban, Yifan pedig meglepettségében a fenekére huppant. Yixing?
- Y-yixing megcsókolt titeket?
- Mindenkit - vigyorgott Chanyeol.
- Engem soha! - Yifan dühösen vágott vissza, hiszen a legjobb barátja csókot kapott az ő Yixingjétől, és még csak el sem mondta neki.
- Tényleg? Kár, mert Yixing csókjai a legjobbak. - Ahogy Baekhyun kimondta ezt, az volt Yifan első gondolata, hogy az a szó tényleg tökéletesen illik rá.
- Csókot akarok! - nyavalygott Sehun.
- Én is! - Tao pici öklei erősen szorították a hinta kötelét, ahogy felkiáltott. - De nem Yixingtől - azzal kinyújtotta a nyelvét és undorral teli arckifejezést öltött magára.
- Ha megkéred Yixinget, ő biztos ad neked, Sehun - magyarázta Chanyeol a fiúhoz közelebb hajolva.
- Hé, állj le! - Yifannak nagyon nem tetszett, hogy így beszéltek Yixingről.
- Tényleg? Tényleg jó? - kérdezte Sehun.
- A legjobb. Édes és puha és...
- Állj le! - azzal Yifan meglökte Chanyeol hátát, de a fiú csak kacagott.
- Nyugi, hyung. Ez csak csók, nem olyan nagy ügy. - Kyungsoo elmosolyodva vigasztalta az idősebbet, aki nem is sejtette, hogy miféle sunyiság lapul ebben a kedvesnek tűnő gesztusban.
- Hyung, ha te is ennyire szeretnéd, miért nem kérsz tőle egyet? - kérdezte Jongdae szintén mosolyogva.
- Nem lehet... Úgysem... - Yifan el sem tudta képzelni, hogy ilyet kérjen a fiútól.
- De ez okés, mindenkinek ad - szólt közbe Baekhyun, miután leugrott a mászókáról. - Biztosan neked is ad - azzal megragadta az idősebbet, és elkezdte tolni a játszótér másik vége felé. - Menj és keresd meg!
- Én... - Yifan habozva pillantott barátaira, akik mind vigyorogva győzködték, hogy menjen. - Oké... Igen, oké. Nem nagy ügy - mondta immár magabiztosan a többieknek, de a bátorsága azon nyomban elillant, ahogy megindult.
Nem volt nehéz megtalálni Yixinget. Mindig a homokozóban volt, hogy kidolgozhassa egy újabb művét. Múltkor egy nyúlcsaládot formázott meg a nedves homokból, ezen a napon azonban egy klasszikust választott; egy kastély toronnyal és egy szunyókáló sárkány. Yifan mindig is szeretett volna a fiúval játszani, de túl félénk volt ahhoz, hogy megkérdezze tőle, és nem is igazán szerette volna összepiszkítani magát. De azt szerette, hogy a fiú arcára mindig homokszemek tapadtak, ahogy felhajtotta a pulóvere ujját a könyökéig, és ahogy a fordítva hordott baseball sapka lelapította a haját. Hozzá valahogy illett ez a külső.
- Yixing hyung, befejeztem a várárkot - szólt Jongin, Yixing előkészítős barátja, egy hatalmas lyukra bámulva. Az idősebb megtapogatta a kreálmányt, hogy megnézze elég mély-e.
- Egy kicsit mélyebbre, Jongin-shi, nem akarom, hogy kifolyjon belőle a víz - azzal meglapogatta Jongin vállát, mire a fiú elmosolyodott és egyetértően bólintott.
Minseok és Luhan, a csoport legidősebb tagjai szintén ott voltak, de annyira elfoglaltnak tűntek azzal, hogy egymást dobálják nedves homokgalacsinokkal, hogy nem jelentettek túl nagy segítséget az építkezésben.
- Aú! Eltaláltál - nyafogta Junmyeon, Yixing másik barátja, miközben a karját dörzsölgette, ahol Luhan eltalálta őt egy Minseoknak szánt labdával, míg ő egy falut épített.
- Bocsi, Junmyeon. - Luhan hirtelen Minseokra pillantott. - Miattad találtam el Junmyeont! Ne mozogj!
- Te ne mozogj! - kiáltotta vissza az idősebb és egyre gyorsabban kezdte dobálni az elkészített gombócokat, Junmyeon pedig - mivel ismét veszélyben érezte magát - Yixing háta mögé húzódott védelemért.
Yifan halvány mosollyal figyelte néhány pillanatig a jelenetet, mintha csak élvezné a show-t, de habár a játszótér másik oldalán voltak a barátai, érezte magán a tekintetüket, és tudta, hogy soha nem fogja lemosni magáról, ha most beijed.
- Sz-szia, Yixing - lépett közelebb Yifan, mire a szólított felpillantott rá. - Beszélhetnék veled? - Yixing bólintott.
- Mindjárt jövök - szólt a barátaihoz, miközben felpattant és a homokozó széléhez indult, leugrott a párkányról és büszkén elmosolyodott a landolás után. Yifan oldalán ballagva húzta őt a játszótér sarkába, ahol nem voltak más gyerekek.
- Mizu, Yifan-ge? - kérdezte, mire Yifan elfintorodott. Hallotta, hogy Luhannál mindig a "gege" szót használja, és nem szerette, hogy őt nem így szólítja.
- Én uh... - Még csak bele sem gondolt rendesen, hogy hogyan kellene kezdenie. Puhatolózva céloznia kellene vagy egyből vágjon a közepébe? Yixing kíváncsi tekintetét látva azonban úgy döntött, inkább egyből túlesik rajta. - Hallottam, hogy szeretsz csókokat osztogatni - azzal lehunyta a szemeit attól félve, hogy a fiú elkezd vele kiabálni; igazából egy kicsit remélte is, hogy így lesz, és a barátai csak hazudtak neki. De Yixing csak felkacagott.
- Igen, folyton csókokat adok mindenkinek. - Yifan kinyitotta a szemeit és a fiú mosolygós arcával találta szemben magát.
- Igen? - kérdezte kissé letörve. - Miért? - Yixing csak vállat vont, tovább vigyorgott.
- Mindenkit boldoggá tesz.
Hát persze, hogy boldoggá tesz mindenkit - gondolta idegesen Yifan.
- De Yixing, ezt nem teheted. Tudod, hogy ettől olcsónak tűnsz? - Yifan emlékezett arra, hogy az apukája ezt mondta egyszer egy film szereplőjére, miután az két különböző fiúval csókolózott. Ha ő két fiú miatt olcsó volt, akkor Yixing még olcsóbb a többiek miatt.
- Olcsó? - A fiú kissé oldalra döntötte a fejét. - Az mit jelent?
- Azt jelenti, hogy csak annak kellene csókot adnod, akit szeretsz - magyarázta.
- De én mindenkit szeretek - mosolyodott el újra, Yifan pedig gyűlölte, hogy ilyen egyszerűen kimondta ezt. Aztán újra arra gondolt, ami már korábban is megfordult a fejében.
- Mi a helyzet velem? Engem nem szeretsz? - kérdezte pirospozsgás arccal.
- Szeretlek - válaszolta vigyorogva, Yifan pedig biztos volt benne, hogy nem érti, mire próbál célozni.
- Akkor... Nekem miért nem adtál? Én is akarok. - Az idősebb még sohasem érezte magát ennyire nyűgösnek, de úgy érezte, nem bír tovább nyugodt maradni.
- Oh. - A fiú meglepetten a szája elé kapta az egyik tenyerét. - Bocsi, azt hiszem, mindig csak azoknak adok, akik a közelemben vannak a játszótéren. Yifan azt kívánta, bárcsak már hetekkel korábban összeszedte volna a bátorságát, hogy elhívja Yixinget játszani, és akkor nem került volna ekkora galibába.
- Akkor... Kaphatok egyet most?
- Hát persze - mosolygott Yixing, miközben benyúlt a zsebébe és közelebb lépett hozzá. A magas fiú egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ilyen könnyedén beleegyezett. Ez egyszerre boldoggá és mérgessé tette őt. Mindenkivel így viselkedik?
Yixing rávigyorgott, várta, hogy visszamosolyogjon, de az ő szíve majd' kiugrott a mellkasából; még sohasem csinált ilyet, nem tudta, mit kellene tennie. Yixing sokkal tapasztaltabb, neki kellene kezdeményeznie. De azt sem akarta, hogy azt higgye, ő még sohasem csókolózott, így elhatározta, hogy mégis csak kezébe veszi az irányítást.
Megragadta Yixing vállait és kissé oldalra döntött fejjel lehajolt hozzá, ahogy már ezerszer látta a filmekben. Yixing szájára nyomta az ajkait és mozdulatlan maradt egy kis ideig. Nem ízlelhette meg azt az édes ízt, amiről Chanyeol beszélt, csak enyhe csokoládéillatot érzett és az ajkai puhaságát. Tetszett neki ez az érzés. Nagyon. De aztán észrevette, hogy Yixing remegni kezd, így elhúzódott tőle és meglátta, hogy könnyesek a szemei.
- M-mit csinálsz? - kérdezte pityeregve. Yifan értetlenül bámulta őt.
A háttérből hirtelen hangos lárma ütötte meg a fülét és hátra pillantva meglátta, hogy a barátai mind nevetve figyelik őket.
- Oh, te jó ég, azt hittem csak simán hülyét csinálsz magadból és Yixing majd ad neked egy cukrot, de tényleg megtetted! - nevetett hangosan Chanyeol a térdét csapkodva.
- Cukrot? - Yifan újra a fiúra pillantott, akinek még mindig a kinyújtott kezében volt egy kis csokoládés bonbon*. - Te... Te mindenkinek édességet adsz? - Yifan lélegzete elállt, pánik futott át rajta, ahogy feszülten a hajába túrt, majd a barátaihoz futva kiabált. - Idióta barmok!
Yixing pedig hirtelen a tanárnőért kiáltott.
- Kim néni, Kim néni! Yifan! Yifan a számhoz nyomta az övét! - Ezt hallva az említett fiú ijedten nézett vissza a fiatalabbra.
- Oh, ne...
Aznap Yifan tapasztalat listája újabb tétellel bővült; az igazgató irodájába hívták. A szülei és Yixing szülei is ott voltak, ő pedig már nem is érezte magát olyan felnőttesnek.
- Köszönjük a megértésüket, Zhang úr és asszony. Reméljük, soha többé nem fog előfordulni ilyen baleset, ugye, Wu úrfi? - azzal Lee igazgató jelentőségteljesen a fiúra meredt, mire az saját cipőjét bámulva bólintott. Yixing is a helyiségben volt, az édesanyja kezét fogta és még mindig szipogott egy kicsit a korábbi sírástól. Yifan kíváncsi volt, hogy vajon tényleg ennyire rossz volt-e a csókja.
- Biztosan nem fog megismétlődni. Yixing mindig boldogan mesél Yifanról, azt mondja, nagyon jó barát. Valószínűleg semmi rosszat nem akart - mosolygott Yixing anyukája, Yifan pedig rá pillantva megállapította, hogy milyen gyönyörű nő, ha kicsit idősebb lenne, bókolhatna azzal, hogy "most már értem, honnan örökölte Yixing a szépségét". De most még nem tehette meg. Nem segített volna a helyzetén.
- Mit kell mondani, Yifan? - kérdezte Wu asszony a fiát noszogatva.
- Bocsánat - felelte ismét a padlót bámulva. Ez volt az egyetlen a helyiségben, amire rá mert nézni.
- Oké - suttogta szégyenlősen Yixing még mindig az édesanyja kezét fogva.
- Jó. Akkor most már mindannyian újra barátok vagyunk, ugye? Beszélhetnék egy kicsit négyszemközt a szülőkkel? - kérdezte az igazgató.
- Várjatok kint, kérlek, Yifan - szólt Wu asszony. A fiú illedelmesen bólintott, pedig legszívesebben megforgatta volna a szemeit.
Yifan és Yixing egymástól távol ültek a folyosón lévő padon. Az idősebb többször is oldalra pillantott, de Yixing folyton az ellenkező irányba bámult.
- Psszt, Yixing - szólt halkan és habár a másik fiú továbbra sem fordult felé, folytatta. - Nézd, én nagyon sajnálom. Nem akartalak megríkatni. Eskü. - Yixing továbbra sem válaszolt, így csak bosszúsan szusszantott egyet. Félt, hogy örökre magára haragította a fiút.
- Miért csináltad? - kérdezte hirtelen a barna hajú fiú. Olyan hirtelen fordította meg a fejét, hogy Yifan megugrott ijedtében.
- Hát én... A többiek... Azt mondták, szeretsz csókokat osztogatni - Soha többé nem fog a barátaira hallgatni.
- Elhitted, hogy ilyet csinálok? - Yixing teljesen megdöbbent. - Sohasem csinálnék ilyet.
- Tudtam, hogy nem tennéd - mosolyodott el megkönnyebbülve Yifan, de azonnal elsápadt, ahogy meglátta a fiatalabb szemeiből kibuggyanó könnyeket, amiket a kezeivel próbált eltakarni. - Oh, Yixing, kérlek, ne sírj! Nem tudtam, hogy ennyire utálni fogod.
- Nem utálom - törölgette az arcát a fiú. - De olyannal akartam, akivel majd összeházasodom.
Yifan elgondolkodott azon, hogy nyugtatásképp bevallja neki, hogy szeretné, ha ők ketten majd összeházasodhatnának, de gyorsan észhez tért.
- Még így is elvehetsz valakit - vigasztalta őt.
- Így már senki sem akar a feleségem lenni.
- Persze, hogy akarnak. Aranyos vagy, kedves és édes, minden, amit valki akarhat - mondta, Yixing könnyei pedig elapadtak. - És... Ha senki sem akar összeházasodni veled, akkor... majd én elveszlek téged. - A hangja elcsuklott, ahogy kiejtette az utolsó szavakat, és eltöprengett azon, hogy a fiú talán nem is találja olyan megnyugtatónak ezt az ígéretet, mint amilyennek ő gondolta, de az nem sírt tovább.
- Komolyan? - kérdezte szipogva, majd megtörölte orrát az inge ujjával, Yifan pedig úgy gondolta, még ez is aranyos. - Ígéred? - azzal felé nyújtotta a kisujját.
- Ígérem - mosolygott Yifan, ahogy a fiú ujja köré csavarta a sajátját. Egy kicsit már jobban érezte magát, mint korábban, hiszen a mosolygödröcskés fiú nem utálta őt. Most már csak távol kell tartania mindenkit tőle, amíg nem áll készen a házasságra.
- Most pedig ígérd meg, Yifan, hogy nem fogod megcsókolni Yixinget - kérte Wu asszony, miközben a visszapillantó tükörben a hátsó ülésen kuporgó fiúra nézett a hazafelé vezető úton.
- Nem fogom - felelte lustán, ahogy az ablaküvegen át a bámulta a tájat. - Hé, anyu, meddig?
- Hm?
- Meddig nem csókolhatom meg Yixinget? - A szülők ijedt, kissé értetlen grimasszal pillantottak egymásra.
- Nem túl hosszú ideig - válaszolt végül az édesapja. - Legalább tíz évig.
Addig tudok várni - gondolta magában.
- Rendben.
Yixing éppen a szekrényéből vette ki az egyik könyvét, mikor két tenyér takarta el a szemeit.
- Ki vagyok? - kérdezte az ismerős hang.
- Az én sudden doomom* - felelte a fiú, mire a kezek eltűntek.
- Hé, eltaláltad - mosolyodott el Yifan, a másik fiú pedig megfordult. - Boldog születésnapot, Yixing - mondta, miközben átnyújtott neki egy apró dobozt, és elvette a könyveit, hogy ki tudja nyitni azt.
- Máris? Nem várod meg az esti bulit? - kérdezte, majd felbontotta a csomagolást.
- Nem akarom, hogy elkavarodjon a többi között. - Szemfülesen figyelte, ahogy a tenyerébe borítja a dobozkában lévő, apró csokoládés bonbont. Egy pillanatra összezavarodva bámulta az édességet, majd lágy mosolyra húzódtak az ajkai.
- Felidézed a rossz emlékeket? - sóhajtott az idősebbre nézve.
- Az a számodra rossz emlék nekem egy csodálatos. Aznap tettem egy ígéretet.
- Ah, igen, hogy összeházasodunk, ha nem lesz párom - bólintott Yixing. - De azt hiszem, ez már nem jelent problémát.
- Nem arra gondoltam - azzal közelebb hajolva a fiúhoz egyik kezét a mögötte lévő szekrényre, míg a másikat kedvese arcára simította. Ajkait Yixing szájához érintette, és ez alkalommal már tisztán érezte az ízét; édes volt, akár a tejjel felöntött tea - amit valószínűleg korábban fogyasztott. A fiatalabb ajkai elnyíltak, Yifan pedig elmélyítette a csókot, a szekrénynek nyomta kedvesét, ám az gyengéden eltolta őt.
- Mi volt a másik? - kérdezte kipirultan Yixing.
- Megígértem a szüleimnek, hogy még tíz évig nem foglak megcsókolni. Most már megtehetem. - A válaszra Yixing értetlenül rázta meg a fejét.
- De már tizenhároméves korunk óta randizunk, már vagy százszor csókolóztunk.
- Igen, de most már az apám nem szidhat le miatta - azzal újabb puszit adott a fiúnak, majd a karját átvetve kedvese vállán elindultak a folyosón.
- Hé, de ugye igazából nem csak ezt adod nekem? - kérdezte a kezében lévő édességet fürkészve. - Chanyeol azt mondta, hogy három hónapig gyűjtögettél az ajándékomra. És miért nem mondtad el az ígéreted? Ha tudtam volna, egyszer sem csókoltalak volna meg korábban.
- Pontosan ezért nem mondtam el. Mert akkor nem tehettem volna meg ezt. - És újabb csókot lopott, mire szerelme elrántotta a fejét és színpadiasan elfintorodva törölgetni kezdte a száját.
- Fúj... Kim néni, Kim néni! - kiáltotta játékosan, mire Yifan megjátszott ijedtséggel ajkához kapta az egyik kezét és körbe nézett.
Megjegyzés a "csokoládés bonbonnal" kapcsolatban: Az eredeti szövegben "chocolate kiss" szerepelt, ami egy bonbonszerű édesség. Yixing ezt osztogatta a többieknek, de mivel a "kiss" csókot, puszit is jelent, félreértette, mikor Yifan erről beszélt.
Sudden doom: Egy különleges képesség, amit a hatvannegyedik szinten tanulhatnak meg a játékosok a World of Warcraft című játékban. (Igazából fogalmam sincs, hogy ez mit akar jelenteni a szövegben. Akinek esetleg van, az kérem, szóljon, és átírom.)
- Egy kicsit mélyebbre, Jongin-shi, nem akarom, hogy kifolyjon belőle a víz - azzal meglapogatta Jongin vállát, mire a fiú elmosolyodott és egyetértően bólintott.
Minseok és Luhan, a csoport legidősebb tagjai szintén ott voltak, de annyira elfoglaltnak tűntek azzal, hogy egymást dobálják nedves homokgalacsinokkal, hogy nem jelentettek túl nagy segítséget az építkezésben.
- Aú! Eltaláltál - nyafogta Junmyeon, Yixing másik barátja, miközben a karját dörzsölgette, ahol Luhan eltalálta őt egy Minseoknak szánt labdával, míg ő egy falut épített.
- Bocsi, Junmyeon. - Luhan hirtelen Minseokra pillantott. - Miattad találtam el Junmyeont! Ne mozogj!
- Te ne mozogj! - kiáltotta vissza az idősebb és egyre gyorsabban kezdte dobálni az elkészített gombócokat, Junmyeon pedig - mivel ismét veszélyben érezte magát - Yixing háta mögé húzódott védelemért.
Yifan halvány mosollyal figyelte néhány pillanatig a jelenetet, mintha csak élvezné a show-t, de habár a játszótér másik oldalán voltak a barátai, érezte magán a tekintetüket, és tudta, hogy soha nem fogja lemosni magáról, ha most beijed.
- Sz-szia, Yixing - lépett közelebb Yifan, mire a szólított felpillantott rá. - Beszélhetnék veled? - Yixing bólintott.
- Mindjárt jövök - szólt a barátaihoz, miközben felpattant és a homokozó széléhez indult, leugrott a párkányról és büszkén elmosolyodott a landolás után. Yifan oldalán ballagva húzta őt a játszótér sarkába, ahol nem voltak más gyerekek.
- Mizu, Yifan-ge? - kérdezte, mire Yifan elfintorodott. Hallotta, hogy Luhannál mindig a "gege" szót használja, és nem szerette, hogy őt nem így szólítja.
- Én uh... - Még csak bele sem gondolt rendesen, hogy hogyan kellene kezdenie. Puhatolózva céloznia kellene vagy egyből vágjon a közepébe? Yixing kíváncsi tekintetét látva azonban úgy döntött, inkább egyből túlesik rajta. - Hallottam, hogy szeretsz csókokat osztogatni - azzal lehunyta a szemeit attól félve, hogy a fiú elkezd vele kiabálni; igazából egy kicsit remélte is, hogy így lesz, és a barátai csak hazudtak neki. De Yixing csak felkacagott.
- Igen, folyton csókokat adok mindenkinek. - Yifan kinyitotta a szemeit és a fiú mosolygós arcával találta szemben magát.
- Igen? - kérdezte kissé letörve. - Miért? - Yixing csak vállat vont, tovább vigyorgott.
- Mindenkit boldoggá tesz.
Hát persze, hogy boldoggá tesz mindenkit - gondolta idegesen Yifan.
- De Yixing, ezt nem teheted. Tudod, hogy ettől olcsónak tűnsz? - Yifan emlékezett arra, hogy az apukája ezt mondta egyszer egy film szereplőjére, miután az két különböző fiúval csókolózott. Ha ő két fiú miatt olcsó volt, akkor Yixing még olcsóbb a többiek miatt.
- Olcsó? - A fiú kissé oldalra döntötte a fejét. - Az mit jelent?
- Azt jelenti, hogy csak annak kellene csókot adnod, akit szeretsz - magyarázta.
- De én mindenkit szeretek - mosolyodott el újra, Yifan pedig gyűlölte, hogy ilyen egyszerűen kimondta ezt. Aztán újra arra gondolt, ami már korábban is megfordult a fejében.
- Mi a helyzet velem? Engem nem szeretsz? - kérdezte pirospozsgás arccal.
- Szeretlek - válaszolta vigyorogva, Yifan pedig biztos volt benne, hogy nem érti, mire próbál célozni.
- Akkor... Nekem miért nem adtál? Én is akarok. - Az idősebb még sohasem érezte magát ennyire nyűgösnek, de úgy érezte, nem bír tovább nyugodt maradni.
- Oh. - A fiú meglepetten a szája elé kapta az egyik tenyerét. - Bocsi, azt hiszem, mindig csak azoknak adok, akik a közelemben vannak a játszótéren. Yifan azt kívánta, bárcsak már hetekkel korábban összeszedte volna a bátorságát, hogy elhívja Yixinget játszani, és akkor nem került volna ekkora galibába.
- Akkor... Kaphatok egyet most?
- Hát persze - mosolygott Yixing, miközben benyúlt a zsebébe és közelebb lépett hozzá. A magas fiú egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ilyen könnyedén beleegyezett. Ez egyszerre boldoggá és mérgessé tette őt. Mindenkivel így viselkedik?
Yixing rávigyorgott, várta, hogy visszamosolyogjon, de az ő szíve majd' kiugrott a mellkasából; még sohasem csinált ilyet, nem tudta, mit kellene tennie. Yixing sokkal tapasztaltabb, neki kellene kezdeményeznie. De azt sem akarta, hogy azt higgye, ő még sohasem csókolózott, így elhatározta, hogy mégis csak kezébe veszi az irányítást.
Megragadta Yixing vállait és kissé oldalra döntött fejjel lehajolt hozzá, ahogy már ezerszer látta a filmekben. Yixing szájára nyomta az ajkait és mozdulatlan maradt egy kis ideig. Nem ízlelhette meg azt az édes ízt, amiről Chanyeol beszélt, csak enyhe csokoládéillatot érzett és az ajkai puhaságát. Tetszett neki ez az érzés. Nagyon. De aztán észrevette, hogy Yixing remegni kezd, így elhúzódott tőle és meglátta, hogy könnyesek a szemei.
- M-mit csinálsz? - kérdezte pityeregve. Yifan értetlenül bámulta őt.
A háttérből hirtelen hangos lárma ütötte meg a fülét és hátra pillantva meglátta, hogy a barátai mind nevetve figyelik őket.
- Oh, te jó ég, azt hittem csak simán hülyét csinálsz magadból és Yixing majd ad neked egy cukrot, de tényleg megtetted! - nevetett hangosan Chanyeol a térdét csapkodva.
- Cukrot? - Yifan újra a fiúra pillantott, akinek még mindig a kinyújtott kezében volt egy kis csokoládés bonbon*. - Te... Te mindenkinek édességet adsz? - Yifan lélegzete elállt, pánik futott át rajta, ahogy feszülten a hajába túrt, majd a barátaihoz futva kiabált. - Idióta barmok!
Yixing pedig hirtelen a tanárnőért kiáltott.
- Kim néni, Kim néni! Yifan! Yifan a számhoz nyomta az övét! - Ezt hallva az említett fiú ijedten nézett vissza a fiatalabbra.
- Oh, ne...
***
Aznap Yifan tapasztalat listája újabb tétellel bővült; az igazgató irodájába hívták. A szülei és Yixing szülei is ott voltak, ő pedig már nem is érezte magát olyan felnőttesnek.
- Köszönjük a megértésüket, Zhang úr és asszony. Reméljük, soha többé nem fog előfordulni ilyen baleset, ugye, Wu úrfi? - azzal Lee igazgató jelentőségteljesen a fiúra meredt, mire az saját cipőjét bámulva bólintott. Yixing is a helyiségben volt, az édesanyja kezét fogta és még mindig szipogott egy kicsit a korábbi sírástól. Yifan kíváncsi volt, hogy vajon tényleg ennyire rossz volt-e a csókja.
- Biztosan nem fog megismétlődni. Yixing mindig boldogan mesél Yifanról, azt mondja, nagyon jó barát. Valószínűleg semmi rosszat nem akart - mosolygott Yixing anyukája, Yifan pedig rá pillantva megállapította, hogy milyen gyönyörű nő, ha kicsit idősebb lenne, bókolhatna azzal, hogy "most már értem, honnan örökölte Yixing a szépségét". De most még nem tehette meg. Nem segített volna a helyzetén.
- Mit kell mondani, Yifan? - kérdezte Wu asszony a fiát noszogatva.
- Bocsánat - felelte ismét a padlót bámulva. Ez volt az egyetlen a helyiségben, amire rá mert nézni.
- Oké - suttogta szégyenlősen Yixing még mindig az édesanyja kezét fogva.
- Jó. Akkor most már mindannyian újra barátok vagyunk, ugye? Beszélhetnék egy kicsit négyszemközt a szülőkkel? - kérdezte az igazgató.
- Várjatok kint, kérlek, Yifan - szólt Wu asszony. A fiú illedelmesen bólintott, pedig legszívesebben megforgatta volna a szemeit.
Yifan és Yixing egymástól távol ültek a folyosón lévő padon. Az idősebb többször is oldalra pillantott, de Yixing folyton az ellenkező irányba bámult.
- Psszt, Yixing - szólt halkan és habár a másik fiú továbbra sem fordult felé, folytatta. - Nézd, én nagyon sajnálom. Nem akartalak megríkatni. Eskü. - Yixing továbbra sem válaszolt, így csak bosszúsan szusszantott egyet. Félt, hogy örökre magára haragította a fiút.
- Miért csináltad? - kérdezte hirtelen a barna hajú fiú. Olyan hirtelen fordította meg a fejét, hogy Yifan megugrott ijedtében.
- Hát én... A többiek... Azt mondták, szeretsz csókokat osztogatni - Soha többé nem fog a barátaira hallgatni.
- Elhitted, hogy ilyet csinálok? - Yixing teljesen megdöbbent. - Sohasem csinálnék ilyet.
- Tudtam, hogy nem tennéd - mosolyodott el megkönnyebbülve Yifan, de azonnal elsápadt, ahogy meglátta a fiatalabb szemeiből kibuggyanó könnyeket, amiket a kezeivel próbált eltakarni. - Oh, Yixing, kérlek, ne sírj! Nem tudtam, hogy ennyire utálni fogod.
- Nem utálom - törölgette az arcát a fiú. - De olyannal akartam, akivel majd összeházasodom.
Yifan elgondolkodott azon, hogy nyugtatásképp bevallja neki, hogy szeretné, ha ők ketten majd összeházasodhatnának, de gyorsan észhez tért.
- Még így is elvehetsz valakit - vigasztalta őt.
- Így már senki sem akar a feleségem lenni.
- Persze, hogy akarnak. Aranyos vagy, kedves és édes, minden, amit valki akarhat - mondta, Yixing könnyei pedig elapadtak. - És... Ha senki sem akar összeházasodni veled, akkor... majd én elveszlek téged. - A hangja elcsuklott, ahogy kiejtette az utolsó szavakat, és eltöprengett azon, hogy a fiú talán nem is találja olyan megnyugtatónak ezt az ígéretet, mint amilyennek ő gondolta, de az nem sírt tovább.
- Komolyan? - kérdezte szipogva, majd megtörölte orrát az inge ujjával, Yifan pedig úgy gondolta, még ez is aranyos. - Ígéred? - azzal felé nyújtotta a kisujját.
- Ígérem - mosolygott Yifan, ahogy a fiú ujja köré csavarta a sajátját. Egy kicsit már jobban érezte magát, mint korábban, hiszen a mosolygödröcskés fiú nem utálta őt. Most már csak távol kell tartania mindenkit tőle, amíg nem áll készen a házasságra.
***
- Most pedig ígérd meg, Yifan, hogy nem fogod megcsókolni Yixinget - kérte Wu asszony, miközben a visszapillantó tükörben a hátsó ülésen kuporgó fiúra nézett a hazafelé vezető úton.
- Nem fogom - felelte lustán, ahogy az ablaküvegen át a bámulta a tájat. - Hé, anyu, meddig?
- Hm?
- Meddig nem csókolhatom meg Yixinget? - A szülők ijedt, kissé értetlen grimasszal pillantottak egymásra.
- Nem túl hosszú ideig - válaszolt végül az édesapja. - Legalább tíz évig.
Addig tudok várni - gondolta magában.
- Rendben.
***
Yixing éppen a szekrényéből vette ki az egyik könyvét, mikor két tenyér takarta el a szemeit.
- Ki vagyok? - kérdezte az ismerős hang.
- Az én sudden doomom* - felelte a fiú, mire a kezek eltűntek.
- Hé, eltaláltad - mosolyodott el Yifan, a másik fiú pedig megfordult. - Boldog születésnapot, Yixing - mondta, miközben átnyújtott neki egy apró dobozt, és elvette a könyveit, hogy ki tudja nyitni azt.
- Máris? Nem várod meg az esti bulit? - kérdezte, majd felbontotta a csomagolást.
- Nem akarom, hogy elkavarodjon a többi között. - Szemfülesen figyelte, ahogy a tenyerébe borítja a dobozkában lévő, apró csokoládés bonbont. Egy pillanatra összezavarodva bámulta az édességet, majd lágy mosolyra húzódtak az ajkai.
- Felidézed a rossz emlékeket? - sóhajtott az idősebbre nézve.
- Az a számodra rossz emlék nekem egy csodálatos. Aznap tettem egy ígéretet.
- Ah, igen, hogy összeházasodunk, ha nem lesz párom - bólintott Yixing. - De azt hiszem, ez már nem jelent problémát.
- Nem arra gondoltam - azzal közelebb hajolva a fiúhoz egyik kezét a mögötte lévő szekrényre, míg a másikat kedvese arcára simította. Ajkait Yixing szájához érintette, és ez alkalommal már tisztán érezte az ízét; édes volt, akár a tejjel felöntött tea - amit valószínűleg korábban fogyasztott. A fiatalabb ajkai elnyíltak, Yifan pedig elmélyítette a csókot, a szekrénynek nyomta kedvesét, ám az gyengéden eltolta őt.
- Mi volt a másik? - kérdezte kipirultan Yixing.
- Megígértem a szüleimnek, hogy még tíz évig nem foglak megcsókolni. Most már megtehetem. - A válaszra Yixing értetlenül rázta meg a fejét.
- De már tizenhároméves korunk óta randizunk, már vagy százszor csókolóztunk.
- Igen, de most már az apám nem szidhat le miatta - azzal újabb puszit adott a fiúnak, majd a karját átvetve kedvese vállán elindultak a folyosón.
- Hé, de ugye igazából nem csak ezt adod nekem? - kérdezte a kezében lévő édességet fürkészve. - Chanyeol azt mondta, hogy három hónapig gyűjtögettél az ajándékomra. És miért nem mondtad el az ígéreted? Ha tudtam volna, egyszer sem csókoltalak volna meg korábban.
- Pontosan ezért nem mondtam el. Mert akkor nem tehettem volna meg ezt. - És újabb csókot lopott, mire szerelme elrántotta a fejét és színpadiasan elfintorodva törölgetni kezdte a száját.
- Fúj... Kim néni, Kim néni! - kiáltotta játékosan, mire Yifan megjátszott ijedtséggel ajkához kapta az egyik kezét és körbe nézett.
Megjegyzés a "csokoládés bonbonnal" kapcsolatban: Az eredeti szövegben "chocolate kiss" szerepelt, ami egy bonbonszerű édesség. Yixing ezt osztogatta a többieknek, de mivel a "kiss" csókot, puszit is jelent, félreértette, mikor Yifan erről beszélt.
Sudden doom: Egy különleges képesség, amit a hatvannegyedik szinten tanulhatnak meg a játékosok a World of Warcraft című játékban. (Igazából fogalmam sincs, hogy ez mit akar jelenteni a szövegben. Akinek esetleg van, az kérem, szóljon, és átírom.)
Sziaa.~
VálaszTörlésIgazából rettentő hálás vagyok, amiért lefordítottad, még ha nem is olvastam el azonnal .--.
Tényleg nagyon aranyos lett, de azt hiszem a tegnapi panaszáradatom után nem lep meg, ha azt mondom, hogy jót tett a szívemnek.:D Yifan cseles gondolkodása már gyerekként is megmutatkozott, de a végénél szó szerint olvadoztam, szóval ott úgy el is felejtettem az elejét :D
Még mindig nagyon szépen fordítasz, ami miatt külön élvezet olvasni téged :3 Köszönöm, hogy lefordítottad! Biztos nem egyszer olvasom még el :D
Sumire
Szia :3
TörlésHa már nem írtam meg a kért one shotot velük, legalább ezt befejeztem, hogy kicsit csökkentsem az adósságom. XD
Yifan menőzése az elején és aztán a puszikérés szerintem nagyon aranyos volt. *0*
Örülök, hogy tetszett, bárt azt hittem, hogy nem fog, mert túl fluffos a te ízlésednek. :D Köszönöm, hogy írtál. :3