Today is a strange day (V/Suga) {fordítás}

Eredeti történet: Today is a strange day 
Író: mitsukiyomi

Páros: V (Taehyung) x Suga (Yoongi)

Érintett banda: Bangtan Boys

Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem
Megjegyzés: A történet Yoongi szemszögéből íródott.

Mindenkinek vannak furcsa napjai. Érted miről beszélek, ugye? Azok a napok, amik majdnem ugyanolyanok, mint a többi, mégis különös érzésed van már ébredés után - mintha más lenne a reggeli kávéd, de tudod, hogy az nem lehet, mert még meg sem ihattad, hiszen csak most keltél ki az ágyból. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek vannak ilyen különös napjai. Ugye? Nos, a mai nap számomra is ilyen volt, bár szinte minden nap szokatlan kimenetelű lehet, ha olyan kedvesed van, mint Kim Taehyung.

Minden egyes reggel én ébredek legelőször. Ez már csak így megy. A legtöbb éjjelen tovább maradok fent, mint ő, mégis korábban kelek. Éjszakánként sokkal kevesebbet alszom nála, de napközben mindig szunyókálok párszor. Azonban ma Taehyung hamarabb ébredt. Már azelőtt tudtam, hogy kinyitottam volna a szemeimet, mert éreztem a sült szalonna illatát. 

Összezavarodva, kicsit aggódva - hiszen nem igazán jeleskedik a főzésben, főleg úgy nem, hogy ne is gyújtsa fel a konyhát közben - kipattantam az ágyból és gyorsan kirohantam hozzá, hogy megnézzem, szüksége van-e segítségre. Ám meglepődve láttam, hogy minden rendben és olajozottan megy. Már ki volt készítve egy tányérra a tojás és a hús, ő pedig éppen akkor fejezte be a szalonna sütését, mikor mellé léptem.

Egy Taehyung által készített tökéletes reggeli már alapvetően furcsa kezdete a napnak. És csak még furcsább lett, mikor azt mondta, hogy korábban szerzett két jegyet egy hip-hop koncertre a városban, és hogy este mindenképpen el kell mennünk rá. Különös volt; igen, igaz, hogy szeretett koncertekre járni, de nem igazán volt nagy hip-hop rajongó. Az én szintemet még csak meg sem közelítette. 

És itt még nem ért véget. Ahogy felhangzott a csengő dallama, nekem kellett kinyitnom az ajtót, mert néhány perccel korábban Taehyung kirohant a fürdőszobába. A küszöb túloldalán egy futár állt, kezében egy cserép rózsával. 

- Min Yoongi? - kérdezte, miután rápillantott a virágon lévő kis kártyára.

- Én vagyok. 

Átnyújtotta a küldeményt, aláíratott velem néhány papírt, majd a sapkáját megemelve elköszönt, és visszaballagott a teherautójához. A cserép nem volt túl nehéz, mégis bonyolult lett volna kivenni és elolvasni a kártyát, miközben a másik kezemben tartom, így inkább letettem az asztal szélére, és felbontottam a rátűzött aprócska borítékot. 

"Yoongi! Ez a virág a tiéd. Azért vannak cserépben csokor helyett, mert nem akartam, hogy gyorsan elpusztuljanak, de téged ismerve, amúgy is ez lesz a sorsuk. Csak próbálkozz vele, oké? Szeretettel, Taehyung."

Abban a pillanatban, ahogy a kis papírt visszatettem az asztalra, a cserép mellé, Taehyung visszatért a nappaliba.

- Komolyan, Taehyung? - kérdeztem tőle. - Virágok?

A romantikus gesztusoknak nem igazán volt helye a kapcsolatunkban, így ez most szokatlannak hatott. Nagyon szokatlannak. 

- Igen. Tudom, hogy elfelejtetted - felelt, miközben leült egy székre, majd magához húzva a combjai közé ültetett. - De én nem, szóval mindent elintéztem. Azt akartam, hogy legalább egyikünk különlegesnek érezze magát az évfordulónkon.