Ölelések
Szereplők: A Tenger és egy ember
Korhatár: 16
Figyelmeztetés: Szereplő halála
Feladatot adta: Choi Xiumaru
Megjegyzés: A történet a Tenger szemszögéből íródott.
Jéghideg hullámokkal vonom magamhoz, egyre szorosabban ölelem remegő testét. Aprócska ujjbegyeit fehérre festem, ajkait pedig halványkék rúzzsal ékesítem; igazán gyönyörű.
Olyan gyenge, mégis hevesen csapkodva próbál szabadulni ölelésemből. Nem engedhetem el, őt nem. Olyan sok szerelmet hagytam már elsodródni. Fagyos csókokat hintek orcáira, majd kisimítom tincsei közül a tengerhabot. Tekintete riadtan cikázik ide-oda, kiutat keresve szorításomból. De miért? Miért nem akar velem maradni?
A szívszorongató sikolyok és segélykiáltások lassan elnémulnak, s szerelmem ajkait már csupán halk imafoszlányok hagyják el. Elsuttogott szavai csak engem érnek el, könyörgését hallva pedig egy pillanatra elbizonytalanodom. Talán jobb lenne, ha elengedném... De akkor mi lesz velem? Olyan parányi hozzám képest, mégis úgy érzem, nem tudnék nélküle élni.
Azt hiszem, igaz szerelem a miénk, hiszen első találkozásunk óta elválaszthatatlanok vagyunk. Emlékszem, akkor még olyan fiatal volt, szinte még gyermek, mégis ahogy megpillantott, mosoly kúszott telt ajkaira, majd fürge léptekkel indult meg felém. Pillanatok alatt ölelésemben termett, én pedig csak mozdulatlanul figyeltem őt. Miközben pihekönnyű testét tartottam, csak arra tudtam gondolni, hogy nagyon óvatosnak kell lennem, nem bánthatok egy ilyen tüneményt. De most...
Már nem érdekel, hogy milyen áron, de magam mellett kell tartanom. Ő az enyém, hozzám tartozik. Szeret engem, érzem. Mikor rám néz, sötét szemei megcsillannak, mosolyráncok jelennek meg ajkai mellet, és szinte már imádattal fürkészi egész lényem. Ahogy ujjbegyei szeretettel érintenek egy-egy hűvös napon, miközben a nedves homokban guggolva dudorássza kedvenc dalát, mindig arra gondolok, hogy őt nekem teremtették. Minden egyes alkalommal, mikor teljes bizalommal huppan ölelésembe, átjár egy furcsa érzés, ami megmelengeti egész valómat, amit még sohasem tapasztaltam azelőtt.
Bugyuta, szerelmes gondolatok töltik meg az elmémet, szinte már meg is feledkeztem az én egyetlenemről. Ismét gyönyörű arcára pillantok, ám azok a mindig csillogással teli szemek most rezzenéstelenül merednek a távolba, duzzadt ajkai pedig résnyire nyílva csábítanak csókra. Fekete hajszálak tapadnak homlokára és orcáira, melyeket szerető mozdulattal simítok félre. Szoros ölelésemen enyhítek, hogy jobban szemügyre vehessem szokatlanul mozdulatlan, ernyedt testét. Már nem kapálózik, nem kiáltozik és nem sír. Sűrű szempilláit parányi vízcseppek díszítik, mintha csak ünnepi smink borítaná őket, míg a kékes ajkait borító leheletnyi vízréteg szájfényként csillan meg a napfényben. Még sohasem volt ilyen gyönyörű.
Tökéletes, nyugodt vonásait figyelem hosszú perceken, talán órákon keresztül, mégsem érzem úgy, hogy valaha meg tudnám unni ezt a békés, meghitt érzést, ami körülölel minket. Könnyed puszikkal borítom fagyos bőrét, miközben újra és újra megkérdzem tőle:
- Velem maradsz örökre, ugye? - De ő nem válaszol. Sohasem felel, ha kérdezem. Halk suttogásom visszhangzik minduntalan a csöndben, míg finoman cirógatom kézfejét. - Ugye?
Tökéletes, nyugodt vonásait figyelem hosszú perceken, talán órákon keresztül, mégsem érzem úgy, hogy valaha meg tudnám unni ezt a békés, meghitt érzést, ami körülölel minket. Könnyed puszikkal borítom fagyos bőrét, miközben újra és újra megkérdzem tőle:
- Velem maradsz örökre, ugye? - De ő nem válaszol. Sohasem felel, ha kérdezem. Halk suttogásom visszhangzik minduntalan a csöndben, míg finoman cirógatom kézfejét. - Ugye?
Szia!:)
VálaszTörlésElőször is gratulálok, hogy nem hagytad annyiban a feladatot a kezdeti neheézségek ellenére. Nagyon megérte megdolgoznod érte meg gyönyörűséges lett! Rendesen beleborzongtam és abszolút érthető,legalábbis számomra az volt. Csodálatosan írsz és egyre inkább örülök, hogy kipróbálod magad újabb műfajokban is mert ilyen szépségeket olvashatok tőled!❤ köszönöm szépen, hogy olvashattam!:)
Xiumaru
Szia :D
TörlésGyors voltál. xD Nagyon örülök, hogy tetszett, mert ezzel tényleg sokat megszenvedtem, és igzultam is rendesen, hogy egyáltalán érthető lesz-e. :D
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál. :3
Sziaa.~
VálaszTörlésNem értem, hogy miért hisztiztél amiatt, hogy ez nehéz neked, meg hogy hiába agyalsz rajta, csak felb*sz. Hát... Lehet nekem is ennyit kéne ülnöm egy-egy történetemen, és akkor nem következne be a szokásos elégedetlenségem. Már akkor tisztán láttam magam előtt a cselekményt, mikor elkezdtem olvasni, így nem értettem, hogy miért ne lehetne feldolgozni a soraidat. Szerintem egyszerre volt burkolt és jól átlátható. Gyönyörűen rajzoltad körbe a cselekményt, ami egy cseppnyi szadizmust is rejtett magában. Most mondanám, hogy az ilyet alapból kinézem belőled, de tudom, hogy ez leginkább a feladat feldolgozásának köszönhető.:D
Számomra kicsit riasztó volt a tény, amit magában hordozott a történet; hogy gyönyörűbbnek találta az élettelen arcát, mint a csillogással teli tekintetét. Igazából biztos vagyok benne, hogy aki elolvassa, az tisztában van azzal, mit írtál le. Aki olvas és a szövegértés is megy neki alap szinten, akkor igenis képben kell lennie a leírtakkal. Kevés esélyt látok rá, hogy van olyan segg - már elnézést - ember, aki nem tudja értelmezni.
Szerintem csodálatosat alkottál, és örülök, hogy nem hagytad magad, és megbirkóztál vele.:D Köszönöm, hogy olvashattam!
Sumire
Szia :3
TörlésAzért hisztiztem, mert csomószor visszadobtam, és csak hetek alatt sikerült értékelhetőt írnom hozzá. :,D És te még jól jártál, mások többet hallgatták a rinyálásomat. xD
Valójában, azért szerettem volna, ha a Tenger szebbnek látja őt halottan, mert így tudja, hogy már nem hagyhatja el a szerelme. :D
Azért féltem annyira attól, hogy nem lehet majd értelmezni, mert ugye alapvetően nem egy ember szemszögéből íródott, mégis emberi érzésekről szólt. De ezek szerint mégis értelmesre sikerült, úgyhogy most kicsit megkönnyebbültem. :3
Köszönöm, hogy elolvastad és írtál. :D
Szia!
VálaszTörlésIgazán szégyellem magam, amiért csak most írok neked először, pedig sokszor szemeztem már az írásaiddal.
Azt kell mondjam, nagyon egyedi módon oldottad meg ezt a feladatot, azzal, hogy emberi érzéseket, gondolatokat adtál a tengernek - sőt, szerelmet egy ember iránt. Egyáltalán nem hétköznapi gondolat ez, és épp ez az, amivel megfogott ez a kis szösszenet. Emellett igazán meglepett, hogy pszichiátriai beteggé tetted ezt a Tengert: Nem érdekelte, nem érzékelte igazán, hogy megöli a választottját, mert annyira magának akarta, hogy ez a vágya minden mást felülírt. Ráadásul holtan szebbnek látta, mint élve - talán azért, mert ekkor érezte igazán, hogy az övé, és ő hozta ilyen állapotba. Jól érzékeltetted, hogy "nem tudja, mit tett", hiszen az utolsó pillanatokban is szólongatta az élettelen testet.
Nagyon tetszett még, ahogy a Tenger felidézte a fiúról szóló emlékeit, és azt, amilyennek őt látta, érezte. Igazán valósághűvé tették ezek a képek a két lény közötti kapcsolatot, ami valószínűleg csak a Tenger beteges képzeletében jelentett viszonzott szerelmet.
Csak jót tudok mondani erről a kis műről; amilyen rövid, olyan tetszetős olvasmány. :) Bár nem vidám a végkifejlet, mégsem szomorodtam el a végére, mert olyan érdekes volt az egész.
Köszönöm, hogy olvashattam. *-*
Szia :D
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett, mert sokat kínlódtam vele, és akárhányszor újra belenézek, találok benne valami javítani valót. Szóval jól esik, hogy ezek ellenére is érthető és élvezhető volt. :D
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, boldoggá tettél vele. :3
Szia! :)
VálaszTörlésBevallom idáig nem igazán olvastam a történeteidet, mert nem igazán szeretek ismeretlen párosokkal olvasni... :/
Viszont ez a történeted nagyon tetszett. Miközben olvastam valamiféle feszültség öntött el, az egész történetből az sugárzott, más részről, pedig a tenger végtelen nyugalma. Tetszett, ahogyan megszemélyesítetted a tengert. :)
Gratulálok! Nagyon szépen írsz! :)
MinXia.
Szia :3
TörlésOh, hát ezt teljesen megértem, én is így vagyok az ismeretlen párosokkal. :3
Örülök, hogy tetszett, mostmár tényleg úgy érzem, hogy érdemes volt annyit vesződnöm vele. :D Köszönöm szépen, hogy elolvastad és írtál. :3