Back hug (Rap Monster/Suga) {fordítás}

Eredeti történet: Back hug
Író: ifntize
Páros: Suga (Yoongi) x Rap Monster (Namjoon)
Érintett banda: Bangtan boys
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: Fiú x fiú szerelem

Yoongi kicsit megszédült, ahogy megérezte a dereka köré fonódó karokat. Ez az apró gesztus mindig boldoggá tette.

Namjoon megint szavak nélkül, gyengéden ölelte át hátulról, majd állát a vállára támasztotta. 

Yoongi arcára édes mosoly kúszott, ahogy megérezte a kedveséből áradó testmeleget.

- Namjoon?

Csak egy apró hümmögés hagyta el a szólított ajkait.

Yoongi tenyerei a kedvese kézfejére simultak. Nem válaszolt. Már az, hogy kimondhatta kedvese nevét, boldogsággal töltötte el. Mindig is sokkal kényelmesebben érezte magát Namjoon ölelésében.

***

Yoonginak egy kívánsága volt csupán. Azt akarta, hogy minden idejét együtt tölthesse a kedvesével. Namjoon pedig teljesítette ezt a kérést. Mindig mellette volt reggeltől estig. Mindig ott volt, mikor felébredt. Mindig ott volt, ha szüksége volt rá. Vele töltötte a vacsoraidőt is. Kedvese filmezéssel vagy egyszerű összebújással szerette tölteni az estéket. Mindig ott volt, mikor elaludt. A nap huszonnégy órájában, a hét minden napján ott volt Yoonginak.

A férfi miatt Yoongi úgy érezte, hogy ő a legboldogabb ember a Földön. Nem volt szüksége hosszú mondatokra, hogy jellemezze Namjoont, csupán egyetlen szóra: Tökéletes.

***

A Nap olyan ragyogóan fénylett, hogy az ablakon átszűrődve beterítette az egész szobát. Ez kellemes érzéssel töltötte el Yoongi szívét. Az ablak felé fordulva ült az ágyon, egy régi könyvet olvasgatva várt párjára.

Namjoon kis idő elteltével végre megérkezett; mosoly jelent meg arcán, ahogy tudatosult benne, hogy Yoongi olyan elmélyülten olvas, hogy észre sem vette őt. Somolyogva, csöndesen lépett kedvese mögé, és ölelte át hátulról - újra.

- Namjoon? Megérkeztél?

- Igen. Itt vagyok, Yoongi - azzal tenyerei a párja apró kezeire simultak. - Itt vagyok már egy ideje, de te észre sem vettél.

Namjoon kuncogása zavarba hozta Yoongit. Akaratlanul is halvány rózsaszín foltocskák jelentek meg az arcán.

- Ne nevess! - nyüszítette. Namjoon úgy tett, ahogy kérte; nem akarta felbosszantani kedvesét. Hiszen egy mérges Yoongi egyenlő egy nagy "nemmel" számára. - És ne engedj el! Ölelj még! Neked kell lenned az árnyékomnak a napsütésben.

- Mindig is árnyékodként követtelek, édes. - Mosolyogva csókolt Yoongi arcára, ezzel megnevettetve a másikat. - Oké. Leszek az árnyékod, és akkor nem fogja megégetni a Nap a hófehér bőröd - viccelődött tovább.

***

- Joonie, nézzünk filmet! - Yoongi kuncogva lökte kedvesét a kanapéra. - Nézzünk egy thrillert! Ma este játszanak egy jó filmet. - Namjoon combjai közé ülve döntötte hátát a mellkasához, majd felkapta a távirányítót, hogy bekapcsolja a készüléket.

A film véres jelenetekkel volt tele, de mindketten nyugodtan nézték. Yoongi végig beszélt, azonban hangja lassan egyre halkabb és halkabb lett, míg végül teljesen szótlan maradt. Namjoon rápillantott. Képes volt a film kellős közepén elaludni. Kivette szerelme kezéből a távirányítót, és kikapcsolta a televíziót.

Akaratlanul is elmosolyodott az alvó fiú látványán.

- Hogy tudtál elaludni egy ilyen véres jeleneten?

Felkapta Yoongit, akár egy újdonsült arát, és bevitte őt a hálószobába. Gyengéden lefektette az ágyra, majd apró testére terített egy puha takarót. Mellé feküdt, és újra mosoly terült el arcán, ahogy párja álmában is mellkasához bújt.

- Jó éjt, Yoongi.

***

Namjoon ölelésében ébredni reggel a legszebb dolog volt Yoongi számára. Megint az ő erős karjai között ébredhetett; imádta ezt az érzést. De aztán kissé zavart tekintettel fürkészte a szobát.

- Azt hittem, hogy a filmet néztük... - megpróbált visszaemlékezni a tegnap este történtekre. - Mit keresek itt? Nem is emlékszem, hogy végig néztük-e egyáltalán a filmet.

Yoongi mormogása felébresztette Namjoont, aki fáradt tekintettel pillantott az órára; még csak reggel nyolc óra volt.

- Jó reggelt, szerelmem. Hogy aludtál? - kérdezte álmos hangon, majd ásított egyet. Yoongi nem válaszolt a kérdésre. Történt valami? - Yoongi-yah, min gondolkodsz? - nyugtalanul fürkészte kedvese arcát. Hiszen reggel nyolc órakor szemmel láthatóan nagyon gondolkodott valamin; persze hogy ez aggasztotta Namjoont. Összefonta az ujjaikat, tudatni akarta vele, hogy mellette van. 

- Hmm... Joonie, miért vagyunk itt? - kérdezte. - Úgy értem... a filmet néztük, és...

- Elaludtál filmezés közben, butus - nevetve kócolta össsze Yoongi haját. Nagyon aranyosnak találta, mikor ilyen szórakozottan viselkedett. Megveregette maga mellett a matracot; azt akarta, hogy bújjon közelebb hozzá. Yoongi mosolyogva tett eleget a kimondatlan kérésnek. Párja mellkasára hajtotta fejét, és a pólója szegélyével kezdett babrálni. - Tudod, elaludtál mikor azokat a bizarr részeket játszottak. Mármint... emberölés... minden csupa vér... Hogy tudtál elaludni egy ilyen filmen?

Yoongi mosolygott a kérdésen. Még ő maga sem tudta a választ.

- Nem tudom, Joonie. Talán csak nagyon fáradt voltam. Mindegy is... köszönöm, hogy behoztál - azzal egy lágy puszit nyomott az arcára.

- Természetes, hogy behozlak, ha elalszol. Hogy hagyhattam volna, hogy a kanapén nyomorogj? - Namjoon apró puszit adott Yoongi ajkaira, ezzel kicsit meglepve őt. - Ez a reggeli puszid.

Yoongi arcára újra halvány pír kúszott.

- Nem mostam fogat. Biztosan rossz a leheletem. Miért csókoltál meg, mikor még nem mostam fogat? - Ajkait biggyesztve ütött játékosan szerelme mellkasára, majd hátat fordított neki. Namjoon csak nevetni tudott a kis durcizásán.

Karjait újra Yoongi dereka köré fonta. Hátulról ölelte át - hiszen tudta, hogy ezt mennyire szereti - , így kedvese ajkai boldogan görbültek felfelé.

- Nem is rossz, édes. Ne mondj ilyen butaságokat. Oké? - hátulról puszilta meg Yoongi arcát, ezzel megint zavarba hozva őt. -  Tökéletes vagy, Min Yoongi. Vagy inkább szólítsalak Kim Yoonginak? - kérdezte. - Ne is gondolj ilyen butaságokra. Úgy szeretlek, ahogy vagy - suttogta mély hangján. - Fordulj meg, Yoongi-yah! Látni akarom az arcodat. - A szólított hezitált egy kis ideig, szíve hevesen dobogott, arca pedig bíborvörös színben pompázott. 

Miért érzem magam így miatta minden egyes alkalommal? Nem tudok megfordulni. Tényleg... Annyira zavarban vagyok.

Látva kedvese töprengését Namjoon nem értette a helyzetet. - Minden oké, Yoongi-yah. Látni szeretném a gyönyörű arcodat, szóval fordulj meg, kérlek...

Yoongi gyorsan megfordult, és szerelme ölelésébe bújt. Nem akarta, hogy meglássa a kipirult arcát. 

- Joonie... - motyogta még mindig szorosan ölelve őt. - Szeretlek.

- Én is szeretlek téged, Yoongi.